Raffay Sándor: A magyarhoni evangélikus liturgia történetéhez (Budapest, 1933)

A pesti evang. magyar egyház istentisztelete

so Hullámaival elfödött! Én Istenem, én Istenem, Könyörülj árva lelkemen! (Dt. 325). d. Verbum gratiae; glória magna: Lelkész: Kedves testvéreim, vígasztalásunkra így szól az Űr evangéliuma: Ügy szerette Isten a bűnös világot, hogy a^ ö egyszülött Fiát adta, hogy valaki Ivisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert nem azért küldte az Isten az ö Fiájt a világba, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy üdvözíttessék a viliág őáltala! (Ján. 3. 16—18). Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek! Gyülekezet: Dicsérd ón lelkem a dicsőség örök királyát, Szállj fel trónja elé mondván néki buzgó háláit 1 Ki híve vagy, áldd, magasztald őt s vígadj: Dicsőség legyen nevének! (Dt. 10). e. Credo: Lelkész: Kedves testvéreim, méltó és igaz dolog, hogy a mi kegyelmes Istenünk! 2 vetett hitünkről nyilvánosan vallást tegyünk. Mert az Ür ás azt mondja: Aki valláist tesz rólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt (Mt. 10. 32). Vigyázzatok azért, álljatok meg a hitben, legyetek férfiasak, . gyetek erősek! (Kor. I. 16, 13). Gyülekezet: Mi hiszünk mind egy Istenben, Mindenható Atyáinkban! Hiszünk a mi Megváltónkban. Ö egyszülött Fiában! Kereszthalála, Feltámadása: Üdv és diadal, Mellyel minket akair Mennyországba juttatni! Mi hiszünk mind Szentlélekben, Teljes Szentháromságban! Hisszük szentek egyességét Az Ür szentegyházában. Bűin bocsánatát, S a feltámadást Örökéletre, Boldog üdvösségre Hisszük s hitünk boldogít!