Raffay Sándor: A magyarhoni evangélikus liturgia történetéhez (Budapest, 1933)
Ágendák és énekeskönyvek
50 már szintén énekel magyar nyelven. (Lásd I. Ferdinánd 1564. évi rendelkezését, melyben megengedi, hogy bizonyos responsorium s hymnus magyarul énekeltessék.) A német és latin szöveg lefordítása, vagy a magyar szöveg megváltoztatása a dallamok ritmikai beosztását is befolyásolta s azt sok helyen megváltoztatta. Sokszor nem is ismerték az eredeti dallamot. A győri Uj Zengedező Mennyei Kar 1743-ban az előszóban ezt írja: „A németből magyarra fordíttatott énekeknek nótáit sem tudtuk eleintén .. Ez zel magyarázható azután, hogy a németből hozzánk került koráldallamok néha annyira elferdített formában élnek köztünk még a mai napig is. Az 1524-ből való Luther-féle „Mi hiszünk mind egy istenben ... (Wir glauben all . . .)" Geleji Katona István Öreg Graduáljában meglepően fedi a német eredeti korál első s utolsó sorát; mig a közepe más dallamot mutat. (Lásd Gelejinél Symbolum apstolicum cím alatt a 164 oldalon.) Különben maga az egész öreg GraduáJ a grogomán antiphonákkal, hymnusokkal, gyermekek énekkarával az evangélikus zene régi liturgiái gazdagságát s Luther Márton liturgiái felépítését körvonalazza, melytől mi már annyira eltávolodtunk. Ennek a régi magyar evangélikus istentiszteletnek liturgiái gazdagságáról ír Bartalus István is: A felsőausztriai kolostoroknak Magyarországot illető kéziratairól és nyomtatványairól szóló jelentésében. (1870.) Ε művében a götweig-i Enchiridion (megjelent Mülhausenben) és a Lossiusféle Psaknodia (1553) alapján ír az evang. istentisztelet beosztásáról ós liturgikus elrendezéséről. Mindenesetre a legérdekesebb és a reformáció magyarországi fejlődésére nézve felette jellemző, hogy két református püspök által szerkesztett ilyen fontos szertartási könyvben, mint amilyen az Öreg Graduál, még teljesen a lutheri liturgia berendezése és a latin mise menete található. Ebből nyilván lehet következtetni, hogy a reformáició befogadása után száz évvel is, még a reformátusoknál is, megvolt a teljes liturgia. Hogy ennek elemei milyen sorban következtek egymásra, arról Geleji nem ad képet, ö is nagy súlyt helyez azonban az Úrvacsora rendes, ünnepélyes kiszolgáltatására. Erre vonatkozólag azt mondja: Prosa et Hyinni Coenae administrationis tempore canendi. Hic cani possunt I. Prosa poenitentialis: Nagy siralommal. II. Prosa festi Trinitatis: Szent az Atya Isten etc. vide caerimonias Quadragesknales et Festi Trinitatis. Szertartási részeket is közöl, még pedig kottázva. Az első: Sanctus Angelicus. Utána a Gloria in excelsis Deo. Ezt követte a Prosa: „Atya Istennek fiia, Jesus Christus magas mennyből leszálla, testben öltözék miérettünk, halált szenvede hogy megváltana. Kinek drágalátos szent vére minket megmosogata, haláltul megmente, pokol torkát bézárá, Atya Istennek kedvében minket helyeztete. És kegyelmes beszédekkel minket ő hozzája híva, hogy csak ő volna minden bűnösöknek kegyelmes megváltója. Dicséret az Atya Istennek, ki az ő szerelmes szent fiát érettünk áldozatra adá."