Raffay Sándor: A magyarhoni evangélikus liturgia történetéhez (Budapest, 1933)
A magyar evangélikus liturgia indulása
16 ben 73 darab, jobbára írott feljegyzés van 1569- 1708. évekből. Így 1569-ből a liptói, 1595-ből az árvái, 1600-ból a trencséni Artdculi, leges, -acta vagy canones című szabályrendeletek. Viannak benne Pozsonyra, Besztercebányára, Szeredre, Privigyére, Mossócra, Bilisére, Tótprónáira, stb. vonatkozók As. A gyűjtemény 17. ez. darabja Leges sive Ganones oonsistorii spirituális óiniferioris Tractus Treneihiniensis communi voce receptae approbatae et publicataie 15. Jan. 1590. Ennek IV. oanona jellemzően azt mondja: ,,Ιη ritibus ecclesiaistiicis et diebus fest is conformitas, quoad fieri potest, servitur iuxta praescriptionem Agendiae." Nyilvánvaló tehát, hogy voltaik már akkor Is elfogadott, esetleg kötelező agendák. Mielőtt azonban ezekkel foglalkoznánk, előbb a liturgiára vonatkozó alábbi tanulmányról kell szólanunk. Bartalus István: A magyar egyházak szertartásos énekei a XVI. és XVII. században. Pest, 1869. c. tanulmányában érdekesen és -szemléletesen tárja elénk a maigyair liturgia nemzeti alakulásának lassú folyamatát. Megállapítja, hogy akár dallamban, akár szövegbein mit vett át a magyar evangéliumi egyház a középkori latin egyháztól vagy ba a dallamot megtartotta is, miként alakította át a szöveget a maga dogmatikai felfogása szerint. Olyan átvételekről is tud, amelyeket csak Gelejinél vagy más protestáns gyűjteményből ismerünk teljes egészében vagy dallamában. Felsorolja azokat az énekformákat, amelyek ebben az időben szokásosak voltak. Ezek az adjutoriuiniok, antifonák, benedictiók, graduálok, hymnusok, introitusok, invitatoriumok, jererniádok, kyriék, lamentatiók, litániák, passiók, praecatiunkulák, prosák, responsoriumok, symbolumok, sequentiák, versiók, zsoltárok. Bartalus azt írja 1870-ben az Akadémiához benyújtott Jelentéséljen, amely a felsőausztriai kolostorok Magyarországot illető kéziratairól ós nyomtatványaliról szól, hogy „a protestánsok dallamainak egyedüli forrósa Róma". Lehet, hogy ez a megállapítás a reformáció első évtizedeire csakugyan illik, de bizonyos, hogy a reformáció csakhamar kitermelte a maga szükségeinek és szellemének megfelelő éneket. A magyar egyházak énekeskö.nyveiben sok eredeti költemény és dallam található. Érdemes volna ezeket külön összegyűjteni és kiadni, mert magunk sem tudjuk, e téren mivel rendelkezünk. Nagyon tanulságos ós tárgy urak szempontjából fontos is Bartalusnak a Lossius Jakab: Psalmodia hoc est Oantioa sacra veteris Ecolae selectae . . . Norimbergae, 1553. Melanchthon előszavával kiadott munkája alapján az első idők evangélikus istentiszteletének rendjét illető közlése. „Grdo solennis vespertinarum precum, quae omndbus Dominicis et diebus festis servantur. Initio canunt pueri Antiphonam super Psalmum usque ad transversam virgulam. Post Psalmum írepetita a choro Antiphona, canit puer lectionem Evangelii sequenbis Doniiniicae seu diei festi. Postea
