Raffay Sándor: Az evangélikus egyház Amerikában (Budapest, 1914)
Amerika és az evangélikus magyarság
Az evangélikus egyház Amerikában. 3 ból ellenséges népek nyugatra torlódó nyomása, ma az elégületlenség elkeserítő indulata kényszeríti a magyart, hogy új otthont keressen magának. Szomorú jelenség, amelynek orvoslásán minden jó léleknek aggódva kell okoskodnia. Evang. egyházunk az országban mindenütt sinyli az amerikai kivándorlás szomorú divatját. Az ország felső vidékein lévő, hajdan virágzó egyházaink egymásután néptelenednek es gyengülnek el. S ma már különösen a dunántúli színmagyar gyülekezeteink is megérzik az Amerika-felé folydogáló nagy vervesztességet. Sajnos, hogy az amerikai kivándorlás ügyével sem az állam, sem egyházunk nem törődött idejekorán s ma sem törődik olyan mértékben, ahogyan azt az ügy fontossága és nemzeti roppant jelentősége megkívánná. A meghasonlott lélektől, vagy kalandokra szomjadozó hajlandóságoktól, esetleg a gazdagodási vágytól idegenbe hajtott honfitársainkat szabad szárnyra bocsátottuk s nem törődött velük többé senki sem. Ha ott vesztek, sokszor sajnálkozás nélkül mondtuk el felettük: Miért kalandoztak idegenbe, miért nem tudtak megélni ott, ahol apáik is éltek? Ha szerencsésen, vagy csalódottan hazavergődtek, irigykedve, vagy közönyösen napirendre tértünk felettük. Ha megtelt a lelkük szabadabb, sokszor talán romboló eszmékkel, ha lélekben elszakadtak az egyház és a haza szivetnemesítő szeretetétől, akkor átkoztuk az Újvilág minden kegyeletes megszentelt érzést pusztító közszellemét és lenéztük s kiüldöztük az amerikásokat. Pedig államnak, egyháznak ós társadalomnak egyaránt az emberek lelkében a kivándorlás lázát mutató ütőereken kellett volna a kezét tartania, hogy megérthesse és irányítani tudja ezt a hatalmas mozgalmat, amely ma már mintegy másfél millió munkás kezet vont el hazánktól és ajándékozott Amerikának. S mi még örülünk annak a 300 millió koronának, amelyet Amerikába szakadt véreink évenként hazaküldözgetnek es az amerikázást bizonyos mértékben a gazdasági fellendülés tényezőjének minősítjük, holott siránkoznunk kellene annak a reánk nézve időlegesen vagy örökre elveszett energiának az idegenben való érvényesülésén, amelynek mi csak a behulló forgácsait kapjuk meg. S ha a forgácsok is milliókra rúgnak, micsoda értéket képviselhet maga az a tőke, amelyet kihasználatlanul elvesztegettünk ! Hogy mennyivel előbb kezdték a nem magyar ajkú honfitársak az amerikázást, azt legjobban mutatja a magyarországi kivándorlók által alapított protestáns egyházak keletkezésének időpontja. Az evang. gyülekezetek megelőzték a reformátusokat. Tótnyelvű evangélikus gyülekezetek már a nyolcvanas évek elején és közepén feles számmal voltak az észak1*
