Raffay Sándor: Az evangélikus egyház Amerikában (Budapest, 1914)

Az esperesség szüksége

42 Raffay Sándor. ban mindazokat az egyházközségeket, amelyek a magyarhoni evang. egyetemes egyházzal az összeköttetést továbbra is fenntartani kívánják, esperességbe tömörítjük. Az esperesség megalakítását az egyházközségek szervezésének és helyes vezetésének a kötelezettsége is szükségessé teszi. A kivándorlás ma még folytonosan növekedő arányú. Következőleg folytonosan új egyházközségek alakulására lehetünk elkészülve. Ez alakulást azonban tervszerűleg irányítani és vezetni csakis akkor leszünk képesek, ha ezt az ügyet szervezett esperesség veszi kezébe. Hogy milyen nagy bajoknak a forrása ma is a szervezetlenség, arról a meglévő egyházközségek története eléggé tanúskodik. Hoefer elgini lelkész a chicagói synodus elnöke pl. a7, elgini evang. magyar gyülekezet történetét a következőkép beszélte el. Már 1907—8-ban feltűnt Hoefernek, hogy templomába egészen idegen alakok is járnak, akik idegen nyelvű énekeskönyveket és bibliákat hordanak magukkal. Akadt köztük, aki angolul is beszélt s így tudta meg, hogy ez idegen alakok magyar evangélikusok. Összegyűjtötte őket s formális népszámlálást tartott közöttük. Összesen 59 olyan evangélikus és 29 olyan református magyar embert talált, akikre egy egyházközség alapításánál számítani lehetett. Minthogy pedig az evangélikusok voltak többségben, evangélikus magyar egyházközség alapítására buzdította őket. Felajánlotta számukra a saját templomát, kántorát és a G. C. Missions Boardjánál 800 dollár évi segélyt szerzett számukra, ha evang. lelkészt hívnak meg a gyülekezet élére. Megszerezte nekik a chartert is, melynek alapján 1909-ben az elgini evang. magyar egyház törvényesen megalakult. Eleinte Rúzsa István clevelandi lelkész gondozta a gyülekezetet, majd Becker Jakab, Bódy János és Schleifer Bertalan váltották fel egymást gyors egymásutánban, a lelkészi hivatalban. Mikor Schleifer volt a pap. Rúzsa István, hogy a híveknek az egyházi tömörülésre külön gócpontot szerezzen, s hogy az angol templom alkalmatlan időben való átengedése miatt nem egyszer türelmetlenkedő híveket nagyobb buzgóságra, összetartásra és áldozatkészségre buzdítsa, a methodisták régi templomát ós lelkészlakását 2000 dollárért kialkudta, megvette s erre a maga pénzéből 200 dollárt kölcsönadva, 300 dollárt a hívek között összegyűjtve, összesen 500 dollárt le is fizetett. Schleifer azonban jobb gyülekezetet szemelve ki, két héten belül hirtelen elhagyta a gyülekezetet. A lelkész nélkül maradt egyházban senki sem szorgalmazta kellőkép a templomvétel törlesztési összegének összegyűjtését s így a methodista gyülekezet az eladott templom visszavételével fenyegetőzött. Mikor ezt a chicagói egyik református lelkész, Vócsey Gábor