Raffay Sándor: Mit akarnak a magyar protestánsok? (Budapest, 1928)

4 békebontóknak, a pusztulás árjának hömpölygésére figyelmeztetőket felbujtóknak, a nyílt szavú megállapítókat ingerkedőknek tartják. Fel kell tehát használnunk ezt az ünnepi alkalmat arra, hogy a felekezeti békesség megóvása érdekében szót emeljünk. S hogy éppen én vállalkozom erre a szerepre, arra jogcímet az a köztudomású tény ad, hogy mindenkor a felekezeti békés együttmunkálkodásnak a hirdetője és munkása voltam. Alkalmi okul pedig az az örvendetes körülmény szolgál, hogy az idei római katolikus nagygyűlésen már szintén a megértést kívánó kijelentések történtek, amiből jogosan meríthetünk reménységet arra, hogy eljön az idő, amikor a közös Megváltó szellemében egyszer nyugodtan és testvériesen leülhetünk megbeszélni, hogyan tudnánk nem egymás ellen, hanem a közös ellenség: a destrukció és a hazát, egyházat, erkölcsöt és tisztességet megtagadó nemzetközi veszedelem ellen közös frontba verődni. És végül azért emelek szót, mert nekem erős a meggyőződésem, hogy a felekezeti béke megóvása nemzeti érdek és nemzeti kötelesség. És én hiszem, tudom, el is várom, hogy e hatalmas ünneplő gyülekezet minden egyes tagja velem együtt érez, amikor ma a felekezeti békesség megóvásának szent vágyát és akarását a magyar közéletbe belekiáltom. Magyarország kiválóan mozgékony, ötletes és sokoldalú jeles kultuszminisztere az idei róm. kat. nagygyűlés beharangozásaként egyik napilapunkban azt fejtegette, hogy mit akarnak a katolikusok. Az e cikkben foglalt kijelentéseket mi örömmel és megnyugvással vesszük tudomásul és visszhangot adunk rá. Hadd tudja meg a felekezeti béke hivatott őre, hadd tudja meg az ország közvéleménye is, hogy mit akarnak a protestánsok. Röviden felelhetünk erre a kérdésre: a magyar protestánsok nyugodtan és békességesen akarnak élni, hogy a nemzet és a társadalom előmenetele érdekében gyümölcsözőleg fejthessék ki azokat a készségeket és képességeket, amelyeket a gondviselő Isten bölcsessége a lelkükbe oltott. A protestánsok elsőbb is élni akarnak. Magukat nem elnyomatni, sem megsemmisíteni nem engedik. Aki létükben támadja meg őket, azokkal az ember legtermészetesebb