Raffay Sándor: Mit akarnak a magyar protestánsok? (Budapest, 1928)

6 a mi kedves róm. kat. atyánkfiainak, hogy egyetlen önérzetes ember sem tűrheti el. hogy tisztes házasságát, amelyet az Isten és az állam törvényei szerint megkötött, hárki emberfia bármi címen ágyasságnak, az ebből a tisztes viszonyból, származó gyermekeit törvénytelen fattyaknak merészelje nevezni. Nem tűrheti ezt el a magyar tisztesség, nem tűrheti az állam törvényeinek hitele, nem tűrheti a társadalom rendje, nem tűrheti az együttélés nyugalma, de nem tűrheti a nemzet jövendőjének az érdeke sem,amelyet biztosítani csak a protes tánsokkal egyetértő és egymást kölcsönösen megbecsülő tisztesség adásával lehetséges. Itt van a felekezetközi viszonyunk sajnálatos betegségének a kórtokozó bacillusa. Ez élesíti ki az ellentéteket, ez távolítja el a szíveket, ez termi meg a gyermekes zászlóafféreket, ez mélyíti ki a hitfelekezetek és az állampolgárok közt azt a szakadékot, amelyet a kölcsönös megbecsülés könnyen áthidalhat, de ha növekedését tétlenül elnézzük, könnyen a társadalom békességének és a nemzet nyugalmának sírjává válhatik. Mi tudjuk és érezzük, hogy a magyar protestantizmusnak történelmi hivatása van. Éreznie és tudnia kell ezt minden magyar honpolgárnak. Hivatásunk ott kezdődött, ahol a mohácsi vészben a nemzet összetört. Akkor a népeket fenntartó Isten szentséges akarata az evangéliummal teremtette újjá ezt a csüggedésbe, gyászba és akarattalan lemondásba merült, pártokra szakadozott szerencsétlen nemzetet. Akkor az evangélium által támasztott az Isten ennek az országnak erős, öntudatos, tenni vágyó és tenni tudó egyéniségeket "Vz Istennek az evangéliummal végzett ez a nemzetfenntartó munkája most is tart és tartani fog örökké. És ha a közélet munkaterein számarányuknál több a vezetésre termett öntudatos protestáns magyar egyéniség, ne panaszkodjék, hanem örüljön azon e nemzetnek minden egyes igaz fia, hogy bármely vallási közösségben vannak és élnek, akik a közjóért önzetlenül és erős lélekkel munkálkodni tudnak és akarnak. Büszkék vagyunk rá. hogy az evangéliumi egyház Bocskayakat, Bethleneket, Bákóczikat, Thökölvket, Illésházykat, Kossuthokat, Görgeyket, Apácai Cseriket, Bod Pétereket, Bél Mátyásokat, Buday Ézsaiásokat Bolyavakat, Brassayakat, Petőfiket, Arany Jánosokat.