Kovács Sándor: A haladás törvénye a keresztyénség történetében (Budapest, 1929)

16 engedelmeskedni Istennek, mintsem az embereknek". (Apostol Csel. 5, 29. v.) Hátra volna még az a kérdés, hogy a keresztyénség következő nagy korszaka, várható megifjodása melyik keresztyén egyház kebeléből indul el útjára. Erre azonban még korai a felelet. Még benne élünk a reformáció hullámsodrában, a reformáció még nem merítette ki teljesen géniusza kincses bányáját s addig céltalan, fölösleges az új korszak felé haladás barázdáit nyomozni. Lehet, hogy atomjai vagyunk már az eljövendő új világnak, de ezt csak utódaink, tán százados távolságból ítélhetik meg. Valószínű, hogy az új irány nem a bizánci nyomon járó óhitű egyház talajából sarjad ki. mert az már évszázadok előtt elvesztette a megújhodás tehetségét; dogmatikája, kultusza, kormányzata egyformán megkövült s a haladás lehetőségét eleve kizárja. Az bizonyos, hogy az új korszak, életirány forrása nem lehet más, mint Krisztusnak idők és történelem felett álló alakja, tiszta, elévülhetetlen tanítása. Más fundamentom nincsen, mint amely egyszer vettetett. Hornvánszky V. R.-T., Budapest.