Schmidt János: Szenicei Bárány György élete és munkássága 1682–1757 (Györköny, 1939)

VII. Bárány György mint lelkipásztor, esperes, egyház-szervező és egyházkormányzó

92 b. Bárány György mint esperes, egyházszervező és egyházkormányzó. Bárány György nemcsak mint lelkipásztor és gyülekezetszervező, hanem mint esperes és egyházkormányzó is nagy és kiváló volt. Erre szinte praedestinálták kiváló egyéni tulajdonságai és lelki adományai. Az Isten bölcs és jóságos gondviselését kell látnunk abban, hogy szenicei Bárány Györgyöt Tolnába vezérelte. Buzgóságát és egyházszervezö képességeit Krmann Dániel felvidéki püspök és miavai lelkész is elismerte s éppen ezért — noha Báránynak pietista volta miatt igen heves ellenfele volt — mégis 1720. jan. 27-én kelt levelében a tolnai egyházmegye esperesévé nevezte ki őt. Azért Krmann nevezi ki esperessé Bárányt, mivel a dunántúli kerületnek nem volt püspöke, aki kinevezhette volna, az egyházmegyében viszont nem volt lelkészi kar, amely megválaszthatta volna. Bárány György igen nehéz körülmények között és igen zavaros időben vette át a tolnamegyei esperesség vezetését. Az egyházmegye gyülekezetei tulajdonképpen akkor kezdenek alakulni részben a felvidékről és felsőbb dunántúli megyékből érkező magyar, tót és német, másrészt Némethonból érkező telepesekből. Ezek eleinte még ide-odahullámzanak s majd itt, majd ott telepednek le. Gyakoriak a viszályok a külömböző helyekről összeverődött vagy külömböző nemzetséghez tartozó telepesek között. Voltak gyülekezetek, akik Németországból hoztak maguknak papot, tanítót, másoknak itt kellett arról gondoskodniok. Nincsenek imaházak, paplakok, iskolák, sőt sokszor egyetlen lakóház sincs még. Megindul az üldözés a pápista klérus és a vármegye részéről gyülekezeteink megsemmisítése céljából. Elűzik sok esetben a lelkészt és tanítót s a gyülekezet árván marad. Akadnak tisztükre érdemetlen lelkészek és tanítók, Vezetők és hívek között gyakoriak a viszályok és ellentétek. A katholikus földesurak a gyülekezetek feletti jogokat maguknak követelik. Egyik másik gyakorolja is, kétségessé téve az esperes jogait. Az erkölcsök úgy a magyar, mint a német félen jórészt szílajok és durvák. Ilyen nehéz viszonyok között veszi át Bárány György a tolnai esperesség kormányzását, amelyhez egy-két somogyi gyüleke-