Schmidt János: Szenicei Bárány György élete és munkássága 1682–1757 (Györköny, 1939)
V. Bárány György theologiai álláspontja. Viszonya a német pietistákhoz. Ethikája
76 A pietismus ugyan nem mondható felvilágosodási iránynak, aminek Szekfü Gyula felületesen megteszi, 1) de akaratlanul igen is előkészítette azt. így minden el nem vitatható komolysága és áldása mellett is végeredményben nem épitően, hanem bomlasztóan hatott az egyházra és életére. Beteljesedett rajta, amit a világnézetek, filozofiai és theologiai irányok kölcsönös összefüggéséről szóló egyik előadásában Lutherdt mond: „Ne feledjük, hogy van a dolognak olyan logikája, amely független az embereknek sokszor dicséretreméltó következetlenségétől. Elvek érvényesülnek az emberek akarata nélkül és ellen. Azért fordul elő oly gyakran, hogy az elhintett magból olyan vetés sarjad, amelyet akarni és amelyre gondolni eszébe sem jutott az embereknek. S még sincs joga az embernek, hogy azt mondhassa: az ellenség tette. Az ember sajátmaga tette anélkül, hogy tudta volna mit tesz." 2) Eltértünk kissé a tárgytól. De szükségét érezte e sorok szerény írója annak, hogy a nagy magyar pietista, Bárány György, életével kapcsolatban csak így röviden megjelölje a pietista irány lényegét s annak a theologiai irányok között való helyét. Egyrészt igen szükséges, hogy egyházi szempontból éledő és ébredő korunknak a pietismus irányában való theologiai tájékozódása közben világosan lássuk azokat a veszedelmeket, melyeket a pietista irány végső consequentiáinak levonása mellett magában rejt, másrészt így tudjuk igazán megérteni és igazán elfogulatlanul méltányolni Bárány György theologiai álláspontját. Bárány Györgynek akár egyes munkáit olvassuk, akár egyes erkölcsi követeléseit nézzük, melyeket a keresztyén élet tekintetében akár a lelkészekkel, akár a tanítókkal és hívekkel szemben felállít, mindenütt látható és érezhető a pietismus hatása. Ez érthető és természetes annál a szoros összeköttetésnél fogva, amelyben a német és magyar pietismus képviselőivel volt, így Németországban nevezetesen Franckeval és Breithaupttal. Bárány Györgynek egész vallásosságát és theologiai álláspontját jellemzi az Istenhez való viszonyban ama melegebb és közvetlenebb, bensőbb titokzatosság, amely a pietismusban található s amely a mysticismusra emlékeztet. Ez különösen az „Atyafiságos serkentéA pietismus teljes egészében vallásos irányzat volt s azért, mivel iskoláiban a raliak és az anyanyelv tanítását követelte, nem sorozható a felvilágosodási vagy forradalmi irányok közé. Ezekhez a pietismusnak semmi köze. 1) (Homan-Szekfü: Magyar Történet IV. 527. 1.) 2) ILuthardt, Moderne Weltanschaunugen 5, 1,)
