Schmidt János: Szenicei Bárány György élete és munkássága 1682–1757 (Györköny, 1939)

IV. Bárány György hitvitái theologiai ellenfeleivel

69 járása értelmetlen és érvénytelen akkor. Kivágattatik az (a halálban) és tűzrevettetik. A 6. pontban Bárányék ellenfelei a terminismus németországi bírálóit citálják u. m. Ittiget, Fenerbornt, Titiust, Bedekennt, Daíhauent és Arndt Jánost, akik valamilyen formában mind azt állítják és bizonyítják, hogy az isteni kegyelem az ember utolsó leheletéig működik és munkálkodik ennek üdvössége érdekében. A terminismusnak áltatában való bírálata és cáfolata után az orosházi „refutatio" a 7. §-ban rátér Bárány György kátéjának 557, kérdésére és feleletére és ezt boncolgatja igen nagy részletességgel. Kétfélét vetnek fel Bárány ellenében ellenfelei. Az 557. kérdés szerintük igazi termínistica és az arra adott felelet alapjai igen erőtlenek és ernyedtek, újságot hajhászok és mindenünnen a szerencsétlen terminismust lehelik. Egyáltalán szükségtelen volt a kérdés felvetése, mivel az anyaszentegyházban sohasem merült fel kétség aziránt, hogy az Isten a bűnösökre egészen halálukig akarja-e kiterjeszteni kegyelmét vagy nekik azt felkínálni. Példákkal mutatja ki a cáfolóirat, hogy a kérdés felvetése értelmetlen, majd utal arra, hogy a kérdéssel kapcsolatban nem tévesztendő össze az Isten kegyelmi széke és itélő széke, mely utóbbi előtt csak halálunk után kell megjelennünk. (Zsid. 4, 16. Máté 25, 35. Luk. 9, 5-6. János 3, 17.) Megjegyzi a „refutatio", hogy a Bárány-féle káté 557. feleletében a pietisla szerzők Bősével egyezően fejezik ki felfogásukat s talán azt sem tudva, mit akarnak, terminismust tanítanak, amely ellenkezik a Szentirással és az egyház tanításával. Szentírás és egyház mindig azt tanította, hogy a kegyelem ajtaja a bűnbánat feltétele mellett a bűnös ember számára nyitva marad mindhalálig. A dunántúli káté 557. kérdése és felelete azonban mást tanít. A 8. §-ban Bárány ellenfelei cáfolni igyekeznek azoknak a bibliai helyeknek a bizonyító erejét, melyeket Bárány kátéjának 557. felelete mellett felsorol s bibliai helyekkel és az egyház tanítóival cáfolják Bárány Györgynek azt a tételét, mintha az isteni kegyelem kapui valamely bűnös előtt már itt a földi életben örökre bezárulhatnának. Csak az menthetetlen, aki a Szentlélek elleni bünt követi el s mindvégig makacsul ellenáll a kegyelemnek s konokul megveti a kegyelem eszközeit. Ez a vitairat legbővebb része. Sok és bőven kifejtett szentirásbeli hellyel bizonyítja ebben a „refutatio", hogy nincsen olyan bűn, amelyre egészen a halál