Schmidt János: Szenicei Bárány György élete és munkássága 1682–1757 (Györköny, 1939)

IV. Bárány György hitvitái theologiai ellenfeleivel

62 kedünk Lutherrel, mint tanítómesterünkkel, ha az általa a nyolcadik parancsolat magyarázatába foglalt tanítást nem követjük." Nincs tudomásunk róla, hogy ezenkívül Bárány György még beleszólt volna a kátéja felett János fia és Ríbini között folyt vitába. A vége felé a vita tárgyilagosabb és szelídebb alakot ölt. Bárány J. édesatyja igazolására egyik levelében közli, hogy az miért fogalmazta meg kátéjának 16. és 18. kérdését és feleletét a tanbeli külömbségek letompitásával s hogy miért vette fel egyáltalán e kérdéseket és feleleteket ujonan kiadott kátéjába.. A katholikusokkal szemben szerzett tapasztalatai alapján mintegy az egyházvédelmi szempont lebegett Bárány György előtt. Ez kitűnik János fiának következő közléséből. „Gróf Berényi, pécsi püspök, aki a maga egyházmegyéjében úgy járva ekklézsiáínkba, mintha sajátjai volnának s a mieinket hevesen üldözte, amint néha szokta atyámmal vitába szállt. Azzal vádolta a mieinket, hogy a keresztségen kívül semmijük sincsen, amivel a keresztyén nevet kiérdemelnék. Atyám kimutatta, hogy minden keresztyén jó dolgot és mindazt ami a Szentirással megegyezik, mi is hiánytalanul bírjuk. Csupán a Szentíráson kívüli és azzal ellenkező toldalékokat vetjük el. Ennek bizonyságául a maga és Sartorius által kiadott magyar ágostai hitvallást ugyanannak a Sartoriusnak a manualejával, vagy az üdvösség rendjéről (szóló könyvével együtt) ajánlotta fel a tisztelendő úrnak. Ezt a könyvecskét az hálás lélekkel el is fogadta s szorgalmasan olvasta és attól az időtől fogva nemcsak atyámnak kedvezett, hanem az üldözésekkel is teljesen felhagyott s elég nyájasnak ismerte volna meg őt a tolnai esperesség, ha még tovább élhetett volna. Ugyanabban az időben azzal a katechetikai irattal (kátéval) volt elfoglalva és a vitatkozás alapján folytak mintegy ama szavak kalamárisából. Szándékában volt Bárány Györgynek, hogy a vele ezután gyakrabban találkozó püspöknek felajánlja kiadandó kátéját is. De mivel az még csak 2 év múlva (1750) jelenhetett meg s Berényi püspök közben (1748) meghalt, ez nem volt lehetséges. Tehát nyilvánvaló, hogy Bárány György egyházvédelmi, gyakorlati célból nagyon is irenikus hangot ütött meg, mikor kátéjának 16 és 18 kérdését és feleletét megfogalmazta. S ezzel bizony nagyon is közel jutott az u. n. calixtinismushoz és indifferentismushoz anélkül, hogy bármelyiket elvileg elfogadta vagy helyeselte volna. Közben-közben a Berényi püspök által hangoztatott vád