Schmidt János: Szenicei Bárány György élete és munkássága 1682–1757 (Györköny, 1939)

IV. Bárány György hitvitái theologiai ellenfeleivel

61 tozás, melyet Bárány György maga nem vett tervbe. Igyekszik Bárány J. Ribinit meggyőzni arról, hogy édesatyja a káté kiadásával kapcsolatban mindent megtett, hogy az közmegelégedésre találjon s ha ez nem sikerült, úgy ennek nem ő, hanem mások az oka. Beleszólt a vitába egy egész rövid apologiával Bárány György esperes is mint szerző, az aggastyánt jellemző bölcs mérsékléssel és tárgyilagossággal. Először — úgymond az agg szerző — azt hitte, hogy csak a tudatlanok támadták kátéjának 16. tétele miatt s csodálkozik azon, hogy ezúttal egyszerűség kedvéért az akadémiai kathedrára vitték az ellene intézett támadást. Majd utalva arra, hogy saját szavainak mindenki saját maga a legjobb s legilletékesebb magyarázója, kijelenti Bárány Gy., hogy ő teljesen az egyház kegyes confessorainak a symbolikus könyvekben és az ágostai hitvallásban foglalt szelleme szerint tanított és tanít. A maga igazolására szó szerint idézi az ágostai hitvallás következő két kitételét: „Ez körülbelül a főtan minálunk, amelyből látható, hogy abban nem foglaltatik semmi olyan, ami akár a Szentirástól, akár a katholikus egyháztól eltérne. . ." ,,A visszaéléseket kivéve a nálunk levő egyházak egyetlen hitcikkelyben sem térnek el a katholikus egyháztól..." Bárány György, ez nyilvánvaló, nem tesz külömbséget a katholikus (egyetemes) és pápista egyház között, amint azt az ágostai hitvallás teszi. Ribini viszont élesen elkülöníti a kettőt egymástól. A „katholikus,, alatt nem „a pápista", hanem az egyetemes keresztyénséget érti, amivel teljesen Luther és az ágostai hitvallás alapján áll. Ezért nem fogadja el helytállónak Bárány Györgynek az ágostai hitvallásra való hivatkozását. Bárány György apológiájában utal még a katholikus egyháznak ama jólismert erőfeszítésére, amellyel az evangélikusoktól az apostoli hitvallás, sőt az Isten igéjének és a szentségeknek a bírását is elakaija vitatni; majd igy folytatja: „S ha a mi kegyes hitvallóink (confessores) mint igen szelíd és békességre igyekvő (keresztyének) a rómaiakhoz tartozóknak ezt a hiu és alaptalan dicsekedését, nem akarták a vitéz óriástól (forti giganti) mindenestől elragadni, akkor magamtól én legyek oly merész és zavargó, hogy azt megkíséreljem ?" Bizonyos méltatlankodással utasítja vissza annak a gondolatát is, mintha új emberi találmányokkal akarná az evangéliumot elhomályosítani és megrontani s a magában üdvös eledelt méreggel keverve halálossá tenni. „Az egész ellentmondásnak az oka (ratio contradictionis) úgymond az agg Bárány, csupán a keresztyén szeretetnek olyan hiánya, amely mellett hiába dicse-