Schmidt János: Szenicei Bárány György élete és munkássága 1682–1757 (Györköny, 1939)

Előszó

ELŐSZÓ HELYETT. Amely közösség nem becsüli meg a múltját, nem érdemel jövendőt. A múltjában rejlenek minden emberi közösség számára a jelen és jövendő tanulságai és a jövendő fejlődés és haladás gyökérszálai. Ez áll egyházi vonatkozásban is S ez indított arra, hogy mint a nagykiterjedésű Tolna-baranya-somogyi evang. egyházmegye szülötte, kutassam és gyűjtögessem ezen esperesség keletkezésére és történetére vonatkozó adatokat. Elszórtan hevernek ezek még az egyházközségek ládáiban, oltárfiókjaiban, ánjakönyveiben sárgult, sokszor foszladozó lepokon s ismeretlenek a magyarhoni evang. egyház történelme előtt. Pedig gazdag és tanulságos ennek az esperességnek is a története és érdemes a feldolgozásra. Kutatásaim közben elevenedett meg lelkem előtt szenicei Bárány Györgynek az egykori tolnai egyházmegye atyjának, megszervezőjének és első főesperesének nagy és tiszteletre méltó alakja s arra indított, hogy emlékét e kis munkábaif· megörökítsem. Tettem abban a tudatban, hogy szenicei Bárány György esperesnek a ma számára is van mondanivalója s abban a szerény reménységben, hogy e nagy férfiú életrajza szíves fogadtatásra fog találni mindazoknál, akiket érdekel evang. egyházunk múltja. Ezt tekinteném munkám legértékesebb jutalmának. Nem bocsáthatom útra e szerény kis füzetet anélkül, hogy hálás köszönetet ne mondjak mindazoknak, akik annak megjelenését lehetővé tették. Mindenekelőtt áldassék a jó Isten, aki erőt és kedvet adott a munkához! Hála legyen a tolna-baranya-somogyi evang. egyházmegye 1939 évi közgyűlésének és lelkészegyesületének, akik anyagi támogatással tették lehetővé e kis munka kiadását. Fogadják hálás köszönetemet mindazok, akik azzal támogattak, hogy hozzáférhetővé tették számomra az idevonatkozó forrásokat és feljegyzéseket. Végül azzal a fohásszal bocsátom útra szerény kis munkámat, vajha adná Isten, hogy hozzájáruljon ez is evang. egyházunk sok küzdelemről, megpróbáltatásról, de sok példás lelkesedésről és