Schmidt János: Szenicei Bárány György élete és munkássága 1682–1757 (Györköny, 1939)
IV. Bárány György hitvitái theologiai ellenfeleivel
55 Hogy egyesek megbotránkoztak azon, hogy a jelöltek valamely senior által avattassanak azt Bárány a Dunántúlról (felvidék) behordott „szemét"-nek mondja.' 1) Bárány Gy. álláspontjának és felfogásának alátámasztására a kerület történetéből vett példákra is hivatkozhatott volna. Mert már korábban is volt példa arra, hogy esperes avatott lelkészt. Reczés János esperes, mikor 1593. a vasmegyei Csánigon egyházlátogatást végzett, nem tudni mely napon, de lelkésszé avatta László Benedeket és Ruiber (Vörös) Jánost. Ezt az esetet Bárány Gy. esperes úgylátszik nem ismerte. 1°) Noha Bárány Gy. erősen szállt sikra felfogása mellett, mégsem sikerült kerületének papságát annak helyességéről meggyőznie. Sőt legjobb barátai és hivei sem értettek vele egyet. Ügylátszik meglehetősen egyedül maradt felfogásával, mert barátaival is sokat vitatkozik a kérdés felett. Perlaky József, Szentgróti Mihály, Torkos András és Tatay István voltak azok, akikkel vitatkozott. A vita elvi alapon folyt s durva személyeskedéssé nem fajult. Principálisával, Torkos Andrással mindvégig jó barátok maradtak. Szentgróti Mihály Báránynak Dörgicséről balatonmelléki bort küld ajándékba. Tatay István györkönyi lelkész és Bárány György komaságban vannak egymással. Tatayval lakóhelyük közelsége miatt Bárány személyesen is vitatkozhatott.il) De minden barátság mellett is támadták hívei Bárányt felfogása miatt. Torkos András perfectismust vetett a szemére és mérges „elenchusra fakadt" ellene. Perlaky József nemeskéri lelkésszel, Nemeskéren megfordulván, Bárány Gy. személyesen is vitatkozott. Torkos azzal vádolta Bárányt, hogy tagadja az „ordinatio" szükségességét, mit Bárány azzal utasít vissza, hogy ez soha még álmában sem jutott eszébe. Mások nyughatatlanságot vetettek Báránynak szemére. Erre ez a válasza Szentgróti Mihályhoz irott levelében: Mindenek előtt látom szükségesnek excutialnom sokaknak irántam való balitéleteket, hogy én a Krisztusnak idétlen szolgája nyughatatlankodom és irocskálok, egyedül azért, hogy valaha néma ebnek ne vádoltassam vagy oly rest és gonosz szolgának aki az ő talentomocskáját elásta. Azért valamit Isten 9) Egyhtört. eml. 357. 1. 10) Egyet. egyh. levtár. Bpcst. V. 109 d. 342 1, U) Egyháztört. eml. 355 1.
