Schmidt János: Szenicei Bárány György élete és munkássága 1682–1757 (Györköny, 1939)

IV. Bárány György hitvitái theologiai ellenfeleivel

si iv. Bárány György hitvitái theologiai ellenfeleivel. a). Vitái a papavatás felett, b). Synkretistikus viták Bárány György fia, János, és Ribini János soproni tanár között Bárány György 1750-iki kátéjának 16. és 18. kérdései és feleletei fölött. A katholikus klérus támadásai, c). Terministikus viták a Bárányféle káté 557. kérdése és felelete fölött. Az orosházi Refutatio". d). Bárány György vitája és viszálya Vittnyédy János kerületi felügyelővel. a. Bárány György vitái a papavatás fölött. Rámutattunk már arra, hogy a magyar pietisták Spener és Francke példáját követve általában kerülték a hitvitákat. A keresztyén emberhez méltatlan, meddő dolognak tartották az okát. Ez nemcsak visszahatás volt az orthodoxiának a végén már üressé és meddővé vált, szőrszálhasogató vitáival szemben, hanem természetes módon folyt a pietismusnak azon lényegéből is, amelynél fogva inkább a gyakorlati keresztyénség, a keresztyén élet s nem annyira a tan és dogmatika érdekelte. Mint minden gyakorlatias keresztyén theologiai irányzat, úgy a pietismus is bizonyos fokig közömbös lett a keresztyén tan tisztaságával szemben. Ezt kell megállapítanunk a magyar pietistákról is. Mindazonáltal egybenmásban elfoglalt theologiai álláspontjuk miatt az orthodoxia hivei részéről kritika és támadások érték őket, amelyekre válaszoltak, így Magyarországon is folytak hitviták a pietisták és az orthodoxia hivei között, melyeknek a központjában pietista részen főképpen Bárány György és hivei álltak. Sokszor nem Bárány György folytatta ellenfeleivel a vitát, hanem hivei és barátai, főként János fia mint felpéci pap és esperes. Hosszantartó vitát folytatott Bárány György barátaival és ellenfeleivel egyaránt a papavatás kérdése felett. Az e kérdés feletti vitára okot és alkalmat az szolgáltatott, hogy Szenei Fekete István óta 1673-1742-ig nem volt püspöke a dunántúti kerületnek, így nem volt senki aki felavatta volna a lelkészjelölteket. Akadtak olyan egyháziak, akik hajlandók voltak arra, hogy a papavatás jogát az esperesnek engedjék át. Ezek közé tartozott néhány