Schmidt János: Szenicei Bárány György élete és munkássága 1682–1757 (Györköny, 1939)

III. Bárány György irodalmi munkássága. Kiadott munkái és azok rövid ismertetése

45 a keresztséggel helytelen viszonyba hozott felfogása lett általánossá egyházunkban. Erről hátrább még szólunk. Bárány e kátéjának és a hozzácsatolt Katechetikának a kiadásával nagy hatást gyakorolt korának a kátéirodalmára, melyet nagyban fellendített. 1736. adta ki Bárány Gy. „Atyafiságos Serkentések" c. munkáját, melyet Wolf Abraham és Rogallen Frigyes német pietisták nyomán a magyar viszonyok szem előtt való tartásával irt. Teljes címe: Wolf Ábrahám és Rogallen Friedriknek Atyafiságos serkentések, mely a magyar Sión őrállóinak ébresztésekre két Atyafiaktól (Bárány és Sártorius) magyar nyelvre fordíttatott. (12, r. 168 l.) Bárány György és Sártorius Szabó János e közös munkájának a gondolatmenetéből a következőket emeljük ki. Megemlíti Bárány, hogy mennyire megnehezíti a papi hivatást a világiaknak az egyháziakkal szemben való kémkedő figyelme és ellenséges magatartása. Idézi Sériver szavait: „Amint az angyalok örülnek a mennyben egy bűnös ember megtérésén, úgy örül e világ valamely egyházi ember megbotlásán" Utal Bárány a nehéz harcra, melyet a papnak meg kell vívnia a Sátánnal. Felsorolja a papot fenyegető veszedelmeket. Ilyenek a nikolaitismus, a szabadság szine alatt való bujálkodás, feslettség, amely méreg az indifferentismus neve alatt most is sokaknak a szívét bántja. Ilyen veszedelem az első szeretet meghűlése, a szegénységtől való félelem, a hitben és hűségben való megtántorodás, az üldözések közölt a türhetetlenség (türelmetlenség), a kényeskedés és testi kedveskedés, a lelki paráznaság, a sötétségnek a világossággal, az Istennek a világgal való összveszerkesztése (öszszekeverése), a tanítóknak az ő tisztükben való hanyagsága, ezen országban való sok sok szép gyönyörűségek, melyeket a földnek jósága nyújt és főképpen a borban megfojtották sokan a buzgóságot. Mindezen veszedelmek ellen mint igazi pietista ajánlja a „mennyei jutalom" reményében való harcot. Követeli Bárány a lelkésztől az újjászületést. „A ti elváltozástoknak példája, mivelhogy azonnal szemekbetünik a hallgatóknak, többet fog használni, hogy mint füleikbe mondott száz poenitentia praedicatio."") Az áldásos működés feltétele Bárány szerint, hogy a pap sajátmagán tapasztalta legyen az isteni kegyelem ujjászülő, újjáteremtő hatalmát és erejét. Ebből a felfogásból tűnik 6) Payr S. Magy. pietisták, 139. 1.