Schmidt János: Szenicei Bárány György élete és munkássága 1682–1757 (Györköny, 1939)
I. Szenicei Bárány György élete
25 ι Α nagyhatalmú gróf nyomására a vármegye vissza is hivja Bárányt. Dalmata János, vármegyei főszolgabíró, 1726 jul, 14-cn ir ebben az ügyben levelet Bárány Györgynek Simontornyáról. Egyebek között írja: „Annak okáért, ha meg nem utált Kegyelmed bennünket, maga visszajövetale 1421 kedvjs és kellemetes volna et solitas quoqua acceptaret" Milyen kedves és engedékeny lett egyszerre a vármegye, amikor a „kiskirály" Mercy gróf emelt szót kedves embere érdekében. (Gyülek. levtár, Lőrinc) Bárány" azonban miután megígérte a dörgícseieknek, hogy legalább 3 évig náluk marad, ezúttal még nem enged a hívásnak. Most is állta szavát. Dörgicsén is kezdett Bárány anyakönyvet vezetni. Ennek címlapja szerint 1726 április 2-án foglalta el dörgicsei állását. Gondozta Alsó- és Felsődőrgicsét és Akaiit 2). Mikor azonban 1729-ben Mercy gróf visszatért Högyészre s megtudta, hogv az ő „kedves embere" még mindig nem tért vissza Lörincre, olyan haragra gerjedt, hogy első fellobanásában statáriumot akart ülni az alispán és főbíró felett. Jogtanácsosának a csitítására és a következményekre való utalására ettől elállt ugyan, de megparancsolta a lőrincieknek, hogy Bárányt azonnal hozzák vissza. Ok ezt szívesen meg is tették. Mercy is bizonyára kérte Bárányt, hogy térjen vissza. Eárány most n.ár engedett. A Mercy grófok igen szerették és nagyrabecsiilték Bárány Györgyöt és családját. Mercy Clandius gróf az első találkozásra (1722) megszerette Bárány Györgyöt, ugy tudományáért, mint erkölcseiért és külső megjelenéséért. Bárány tanácsára népesítette be Mercy többi pusztáit is. Bizonyosan része volt Báránynak abban is, hogy Mercy egy és ugyanazon községben nem engedte meg különböző felekezetűek letelepedését, hogy elejét vegye a vallási villongásoknak. Bizonyosan Bárány tanácsa szerint szóltak bele a Mercyek a birtokaikon levő evang. gyülekezetek dolgaiba is a jórend fenntartása érdekében. Tehát 1729-ben Bárány ismét visszatér lőrinci paróchíájára s a Mercyek oltalma alatt folytatja gyülekezetének gondozását és az egész egyházmegye megszervezését. Teljes nyugalma azonban ekkor sem volt. 1731-ben is ezt jegyzi fel egy haláleset alkalmával az anyakönyvbe: üldözés és tilalom miatt énekszóval temettetett." 3) 2) Akv. Dörgicse. 3) I. Akv. Lőrinc.
