Obál Béla: Az egyház és a városok a reformáció előtt (Eperjes, 1914)
V. A protestantismus Bártfán
92 ür. Óból Béla Az uj mozgalom íme megerősíti s még jobban kifejleszti a felvidéki városok közötti szolidaritás-érzetet, miként azt fentebb már a bányavárosoknál is láttuk. Midőn tehát Stockei Lénárt szülővárosának ismételt hívására 1539 ben otthagyta wittenbergi, illetve eislebeni tanári, igazgatói állását és visszatért Bártfára, hogy itt is szervezze az iskola-ügyet, néki már nem kellett szerzetesekkel s a régi, korrupt rendszer egyéb híveivel bajlódnia. Egy uj korszak váltotta fel a régit s a két korszak az apa és fiu életében is visszatükröződik. Stockei Lénárt hasonló nevü apja, mint városi tanácsos, majd biró vagyis a mai értelemben vett polgármester, még a hires városházának építésével van elfoglalva. Az ifjú Stockei már a polgárság uj szellemi és erkölcsi épületét ál'itotta fel. Egyik első teendőjét Stockei Lénárt is abban látta, hogy az öt sz. kir. város között szorosabb egységet hozzon létre. Közös hitvallást szerkesztett számukra (Confessio pentapolitana), közös összejövetelekre szoktatta őket, melyeken nemcsak egyházi, hanem egyéb ügyeiket is megbeszélhették. Nyilvánvaló, hogy ezek a békés eszmecserék az ipar és kereskedelem fellendüléséhez is nagyban hozzájárultak, különösen, ha tudjuk, hogy csak nemrég azelőtt még Bártfa és Lőcse között a vászonfehérités, Lőcse és Kasssa között pedig az árumegállitás joga miatt elkeseredett -harcok folytak. Ami pedig iskolai reformjait illeti e tekintetben Stockei működése egyenesen korszakalkotó jelentőségű volt városaink, sőt lehet mondani egész hazánk kulturális fejlődésében. Városainknak mindig egyik főgondját képezte, hogy jó tanítókat alkalmazzanak, akik nemcsak egyházi, hanem polgári ismeretekben is részesítsék az ifjúságot. A plébános köteles volt a tanítónak a saját asztalánál helyet és élelmet adni. Pozsony városa ezt már 1302-ben kikötötte a káptalannál, 1) ugyanigy cselekedett azután egymásután a többi város is. A bártfai plébános, Czölczi Menlen János ellen viszont az is egy főpanasz volt, hogy az iskolamesternek nem akart a !) Fejér, Codex dipl. VIII/1, 617.
