Obál Béla: Az egyház és a városok a reformáció előtt (Eperjes, 1914)
V. A protestantismus Bártfán
90 ü r. Óból Béla A tudatlanság és a kritika hiánya mindig jó termő talaja volt a babonának és a mendemondáknak. Egy-egy meg nem értett szó vagy tárgy sokszor jegecesedési pontul szolgált a fantázia számára légből kapott mondák alkotására. Ilyen a Johanna papíssa, nőpápa mondája. Rómában a sz. Kelemen templom és a Colosseum közötti uton a császárság korából maradi fenn egy szobor, mely egy pogány (Mithras) papot vagy papnőt ábrázolt egy gyermekkel, mellettük egy emlékkő. Ezeknek eredeti jelentése lassanként feledésbe ment. Maliciciózus szerzetesek (Mailly János és Bourbon István Domonkos-rendüek) aztán a 13. században elterjesztették és krónikákba is becsempészték azt a mesét, hogy századokkal azelőtt nőpápa ült Péter apostol székén, aki egy körmenet alkalmával gyermeket szült s ennek az eseménynek emlékére állították volna fel az emiitett szobrot és emlékkövet. Ez a mese a középkor egyik legnagyob történetírójának, Troppaui Márton (Martinus Polonus) müveibe is belekerült és az egész középkoron át tartotta magát. Senki sem tudta megcáfolni, mert senki sem tudta az emlékkő felírását és a hiteles kútfőket olvasni, helyesen értelmezni, mig végre nem akadt egy protestáns tudós, a református Blondel Dávid, aki kimutatta a monda alaptalan és tarthatatlan voltát. 1) Könnyű volt bebizonyítanunk, hogy a mi szerzőnk is nem annyira „az igazságot osztó történelem" utjain, mint inkább a fenti középkori krónikásokkal együtt bizonytalan és ingoványos talajon mozog. 2) Az egykorú eseményekben való !) D Blondel, Question si une femme a été assise en siége papaié de Romé entre Léon IV. et Bénoit 111. és Joanna Papissa, Amsterdam 1649. és 1657. J. Döllinger, Die Papstfabeln des Mittelalters, 1863. 2) Ezért Lutherről és a reformációról tett megjegyzéseire nem is reflektálunk Bajos ugyanis azzal vitatkozni, aki a reformáció mozgalmát Luther rögeszméjéből, hiúságából stb. származtatja, viszont a reformációra mint okra vezeti vissza a parasztháborúkat, továbbá nálunk a török hódoltságot, Németországban a harmincéves háborút, Franciaországban az angol inváziót vagy a Bertalan éjszaka mészárlásait. Holott mindezeknek az eseményeknek, mint a 13—15. század parasztk mozgalmainak, vagy ugyanakkor az angol inváziónak és később náluna török betörésnek semmi összefüggésük sincs a reformációval, avagy, mint a többiek, még több joggal az ellenreformáció számlájára irhatok,
