Obál Béla: Az egyház és a városok a reformáció előtt (Eperjes, 1914)
V. A protestantismus Bártfán
Fiz egyház és a uárosoh a reformáció előtt 87 100 évre nyúltak vissza, amióta a Ferencrendüek laktak Bártfán. így a 2—300 év előtti eseményekről egészen téves dolgok kerülhettek bele a történetbe, amilyen pl. az Ágostonrendű remeték vizbefullasztásáról szóló mese. Amint azonban ki volt eszelve, gyorsan elterjedt a hiszékeny nép között és 20 év múlva már mint traditio, mint szájhagyomány került a tudós Wagner Károly elé, 1) anélkül azonban, hogy csak egy pillanatra is megtéveszthette volna őt. Annál jellemzőbb, hogy ma ez megtörténhetett és szerzőnk ennek a mesének hitelt adott. Lehet ugyan, hogy ő is gyanakodott egy kissé hitelessége felett, mert ezt a forrását, a Ferencrendüek fenti háztörténetét meg se merte nevezni a müvében. Csak mint „krónikást" emlegeti (a krónikás igy ir, a krónikás ugy ir) és igyekszik ezt a nem is létező krónikást minél régibbnek feltüntetni, kinek irása elmosódott, betűi elsárgultak, ugy hogy csak nagyító üveggel lehet őket olvasni. Holott mindez nem áll, mert a 18-ik századbeli legolvashatóbb szöveggel van dolgunk. Jellemző továbbá, hogy az ő „krónikásából" is csak azt közli, amit a protestánsokra nézve kompromittálónak tart, igy a szerzetesek vizbefullasztásáról és egy urnapi körmenet megzavarásáról szóló részleteket. Ellenben elhallgatja azt, ami türelmükre jó fényt vethetne, nevezetesen, hogy két szerzetest továbbra is megtűrtek a városukban, akik közül az egyik önként át is tért az ev. vallásra stb. Végül bármily rémes történeteket költött is a ferencrendü háztörténet irója a régmúlt időkről, mindig csak a népet (quasi csőcselék) szerepelteti, ellenben Stöckelt magát sehol sem keveri bele a dologba, sehol sem állítja, hogy ő pusztította volna ki a szerzeteseket, akár mint vezető, akár mint a bűntett értelmi szerzője. Honnan vette tehát szerzőnk ezt az ujabb adatot ? Egy másik „krónikásra" is hivatkozik, anélkül persze, hogy ezt is közelebbről megnevezné. Azonban ennek a forrásnak is utána jártunk s a bártfai kath. patochián fedeztük i) Amit Wagnerrel mint traditiót közöltek, az majdnem szószerint megegyezik a ferencrendü feljegyzéssel. V. ö. Wagner, Diplom. Sáros 551. jegy. és Inczinger i. m. 5. o.
