Obál Béla: Az egyház és a városok a reformáció előtt (Eperjes, 1914)
IV. A szerzetesség megszűnése a városokban
70 ü r. Óból Béla pénzkölcsönöket adtak-vettek s valószínűleg békében távoztak 1553-ban a protestánssá lett városból. 1) Annál botrányosabb, kikapós életmódot folytattak a szomszédos jászói prémontrei szerzetesek, sőt magában Kassa városában is egy másik szerzet, a Ferenc-rend. 2) A jászói premontreiek ellen maga a pápa, II. Gyula kelt ki, hogy ugy a prépost és a kanonokok, mint a szerzetesek vallástalan életet (vitám a religione alienam) élnek, a régi szokásokat és statútumokat semmibe se veszik s monostorukat teljesen kivetkőztették eredeti mivoltából (ita ut ínonasterium ipsum plurimurn in spiritualibus et temporalibus deformatum existeret.) 1553-ban ez is megszűnt mint rendház s midőn a törökök Egert elfoglalták, az egri püspök költözött belé. A török kiűzése után az osztrák prémontreiek váltották vissza Jászót és a többi régi monostorukat a kincstártól. 3) A kassai Ferenc-rendüeknek az okozta a vesztét, hogy közveszélyesekké lettek a városbeliekre nézve. Véres verekedéseket folytattak, védtelen polgárokat megtámadtak és ütlegeltek, ugy hogy Nyási Demeter esztergomi érseki vikárius 1524-ben egy ilyen súlyos testi sértésből kifolyólag a gvárdiánt és az összes barátokat maga elé idézte bűnvádi eljárásra. Az idéző levél szerint 4) a barátok gvardiánjukkal együtt minden rendi szabályt és tisztességet levetkőzlek, sem Istent, sem embert nem féltek s botrányos és züllött életet folytattak (norma et honestate regulari abiecta Deique et hominum timore postpositio vitám ducentes scandalosam et ') Egy 1762-ben, tehát több mint 200 évvel később, a katholikus uralom idejében keletkezett elbeszélés szerint a lutheránusok (secta Lutherana) erőszakkal űzték volna ki őket, azonban a különben is ismeretlen szerző oly elfogultságot és ellenszenvet árul el (a protestánsokat egyszerűen bestiáknak nevezi), hogy elbeszélését nem tekinthetjük hiteles tört kútfőnek. (Vele egyidőben keletkezett a bártfai vérengzésről szóló monda, melyre alább bővebben kitérünk.) Kassa v.. levélt. 153. sz. 2) Kemény L., A reformáczió Kassán, 5. 3) Kemény L„ A reformáció Kassán, 5. Karácsonyi I., Magyarorsz. egyháztört. 167. 4) Leközölte Kemény L. i. m. 49.
