Obál Béla: Az egyház és a városok a reformáció előtt (Eperjes, 1914)
IV. A szerzetesség megszűnése a városokban
68 ü r. Óból Béla azonban nem igen akartak engedelmeskedni a városi tanácsnak, a pap is ellenük volt, ugy hogy állandó viszálykodás és perlekedés folyt közöttük. A per nem Egerben, vagy Budán, hanem Bécsben folyt, ami még költségesebbé tette a dolgot a polgárok számára. Viszont a karmeliták sem érezhették már többé jól magukat Eperjesen, mert egy alkalommal, midőn a török 1529-ben betört az országba, félelemből itthagyták a várost. Ők nem vágytak a hős franciskánus Capistrán János babérjaira. Jellemző, hogy a provinciális, akinek a barátok távozása nem tetszett, nem hitt az elbeszélésüknek és tudakozódott az eperjesi tanácsnál, vájjon nem követtek-e el megint valami rosszat és nem menekültek-e talán a büntetés elől ? Mert ebben az esetben — úgymond — kész őket Bécsben is megbüntetni. További sorsukról azonban nem tudunk. A levélből kitűnik, hogy egy szerzetes társukat, János testvért, a kolostorban hagyták, továbbá, hogy amit nem tudtak magukkal vinni, azt a városi tanács gondozására bízták, tehát békésen távoztak Eperjesről. 1) A város a kolostort állítólag csak egy emberöltő multán vette birtokába. 2) A kassai domonkosok történetéből is vannak adataink arra nézve, hogy a szerzetesek bomladozó fegyelmükkel már csak a városi hatóság erélyes közbelépésével tudták magukat ideig-óráig fentartani. Itt egyenesen az ország prímása kéri fel a tanácsot, hogy csináljon rendet a kolostorban, ahol a szerzetesek egymás között viszálykodtak. A konstanzi és baseli zsinatok ugyanis a szerzetes rendeket is igyekeztek megreformálni, vizitatorokat rendelve ki, hogy a kolostorokat megvizsgálják, vájjon a barátok fogadalmukat s a rend szabályait betartják-e ? Busch János, Siennai Bernát, Capistrán ') „Als die vergangene Zeit aus einen Erschrecken des Einfalls des grossen Tyrannen, des Türken in Ungern viel von Haus, Gut auch Weib und Kind geflohen, in solcher Furcht sich Bruder Wolfgang, ehrbare Prior, bei Euch mit etlichen Brüdern sich ausgeben und sich gethan, nur Bruder Hansen allein in Closter gelassen . . . Und was dem Closterlein ist zu(ge)wesen, als die silberne Clainet, ewr Herrschaft und Weisheit zu ihren Händen genommen in gewar, daran auch nit übel gethan, sondern dem Closter zu gut." Eperjes ν. levélt. 1529., jul. 10. Wagner i. m. 552. 2) Hörk J. Az eperjesi Kollegium Tört. I. 27.
