Obál Béla: Az egyház és a városok a reformáció előtt (Eperjes, 1914)
III. A polgárok, mint az alsó papság és szerzetesség megrendszabályozói
54 ür. Óból Béla De egyéb érdekellentétek is keletkeztek az egyház és a polgárság között. Az egyház, mint holtkéz a javak megkötését,, a világi forgalomból való kivonását idézte elő, a hűbéri formákhoz maga is ragaszkodott, a kiváltságokat támogatta és szaporította. A polgári gazdálkodásnak ellenben a jogegyenlőség, szabad közlekedés, egyforma örökösödési jog, adásvételi és szerződési szabadság, a felosztható földbirtok nélkülözhetetlen feltételeit képezték. 1) Az egyházi és világi földesurak önkényuralmával szemben a polgárok a fejedelemnél kerestek védelmet és természetszerűleg támogatták őt abszolút hatalomra való törekvésében. Ők a modern jogállamban megváltójukat látták, nem pedig az ördög müvét, mint ahogy azt az egyház tanította. Inkább az egyházat, a papok és szerzetesek életét vették bírálat alá, vájjon megfelelnek-e hivatásuknak. A besztercebányaiak örömmel értesitik a bártfaiakat, hogy végre találtak egy papot, aki nemcsak a zsebére és hasára néz, nemcsak a füleknek, hanem a szívnek és lelkiismeretnek is tud beszélni s igazi lelkipásztora híveinek. 2) A polgárok vallási világnézete, egyházi berendezésük is érdekeiknek megfelelően, a célszerűség szempontja szerint alakult át. „Minden más dologban egyek vagyunk már, egyforma jogunk és privilégiumaink vannak, még hátra van, hogy a biblia szerint rendezzük be istentiszteletünket és egyházszervezetünket", írják a Selmecbányái polgárok a körmöcbányai tanácsnak, hogy ez ügyben mielőbb gyűlést hívjon össze. 3) A polgár ember a bibliából is főleg azt olvassa ki, hogy „a maga dolgában szorgalmatos" ember még a királyok ') E. Ehrlich, Grundlegung der Soziologie des Rechts, 337. 2) Wollten wir demnach E. W. nicht verhalten, dass wir bei unser Kirchen zimblich Predikanten, doch mehr Ohren, Pauch und Seckl-Prediger, denn Seelsorger bisher gehabt, welch viel mehr auf ihr Ehrgeizigkeit und das, so in die Kuchl getragen und den Pauch gefüllt, denn für die armen, irrenden Gewissen gesorgt haben . . . nun aber einen ainfeldig, frum und fleissigen Mann haben, der die christliche Ordnung in preuchlicheren (bräuchlicheren) Schwung gebracht,, ein recht christlich Religion, und göttlichen Schriften gemäss Ceremonien aufgericht . . . 1540, aug. 2. Egyházt. Eml. III. k. 471. ο 3) Egyházt. Emi. III. 91.
