Obál Béla: Az egyház és a városok a reformáció előtt (Eperjes, 1914)
III. A polgárok, mint az alsó papság és szerzetesség megrendszabályozói
Fiz egyház és a uárosak c reformáció eiőtt. 49 nyara és panaszára napról-napra növekszik, ugy hogy nincs remény arra nézve, hogy meglehetne őket javítani, maga az intézmény az egész kereszténységben végleg megszüntetendő}) A zsinat maga is bevallja, hogy ilyen gonosz üzérkedésből származott a legtöbb visszaélés a keresztények között, ennélfogva azt nem engedi tovább űzni. 2) Ez a beismerés azonban későn jött. A legtöbb helyen ekkor már szakítottak a pápasággal. * * * De nemcsak a rendkívüli adót, hanem a rendes egyházi tizedet, dézsmát is sok helyen, igy nálunk is megtagadták már a reformáció előtt. 3) Egyrészt a fejedelmek és az ő embereik foglalták le világi célokra az egyházi jövedelmeket, másrészt maguk a hivek is igyekeztek kibújni adózási kötelezettségük alól. Már pedig az egyházi körök ezen a ponton voltak talán a legérzékenyebbek s a tized kérdésében nem ismertek tréfát. Minden évben a négy főünnepen, karácsony, húsvét, pünkösd és Mária mennybemenetelének napján a papnak a népet ki kellett oktatnia a tizedfizetés kötelességéről. S aki a tizedfizetési kötelezettségét nem teljesítette, az egyházi átok alá került, azt nem volt szabad egyházilag eltemetni, sőt annak utódai egészen negyedíziglen nem viselhettek egyházi hivatalt s nem részesülhettek egyházi javadalomban. 4) A kassai polgároknak is volt egy ilyen perük, amelybe talán önhibájukon kivül jutottak. Giskra alatt történt, akit Erzsébet anyakirálynő felsőmagyarországi főkapitánynak nevezett ki, hogy a kassaiak éveken át nem fizettek az egri káptalannak tizedet. Ennek nemcsak az lehetett az oka, hogy Giskra önhatalmúlag lefoglalta az egyházi jövedelmeket és !) Canones et decr. Concil. Trid. sess. 21 de ref. IX. Az indulgentiák és más egyházi kegyelmek gyakorlásával a káptalanok két-két tagját bízták meg. 2) Ugyanott Decr. de indulgentiis. 3) Pastor, Gesch. der Päpste, III. 221 Pór A. Magyar gazdaságtört. Szemle, XI. 169. 4) Ez a lagnagyobb egyházi büntetések közé tartozott s különben csak azokra alkalmazták, akik pl. Spanyolországban keresztyén gyermekekkel kereskedtek. Hefele, Conciliengesch. VI. 391., 614. 981. 4
