Obál Béla: Az egyház és a városok a reformáció előtt (Eperjes, 1914)

II. A reformtörekvések csődje az egyház felső köreiben

30 Ür. 0bál Béla országot, mikor legnagyobb szükség lett volna bölcs vezetőkre. Azonban ő is csak abban tünt ki, hogy mind több és több egyházi méltóságot és kincset harácsolt össze. Nem volt elég neki az esztergomi érsekség jövedelme és számos más javadalom, hanem megszerezte magának még a milkóviai (moldvaországi) püspökséget, a szászok zsiros esperességét is, mindenütt elégületlenséget keltve s ezzel a szakadás talaját előkészítve. Óriási pompával, pazarló fényűzései mint valami keleti fejedelem vonult be Rómába azt a csalfa látszatot keltve, mintha Magyarország hatalmas állam lenne, mely egymaga is képes ellenállni a töröknek. Így kapta megbízatását X. Leo pápátói egy keresztes hadjáratra a török ellen, mely aztán a parasztlázadásra vezetett.

1) Bakócz Tamás abbeli vakságával, hogy nem ismerte fel az országát, egyházát fenyegető veszedelmet, méltán sorakozik a korabeli római főpapok és pápák mellé. Ezek sem vették észre, hogy mig ők a zsinaton önzőén, csak a saját hatalmukat erősítgették, hatalmi rendszerük alatt a távolban már dübörgött a föld s mindnyájukat elnyeléssel fenyegette. Még ugyanabban az évben, melyben a zsinatot Rómában befejezték és a reformokra vágyókat utolsó reményüktől is megfosztották, hogy a régi korhadt rendszer megszűnik, indult meg Németországban, Lutherrel az uj mozgalom. Amit a királyok és főpapok nem tudtak vagy nem akartak megcsinálni, azt most kezükbe vették a polgárok karöltve az alsó papság és szerzetesség tisztultabb elemeivel. i) Fraknói V, Bakócz Tamás és Magyarország egyh. és polit. összeköttetései a római szentszékkel, II. 304. és f.