Obál Béla: Az egyház és a városok a reformáció előtt (Eperjes, 1914)
II. A reformtörekvések csődje az egyház felső köreiben
Hz egyház és a városok a reformáció előtt 21 lyeket V. Márton, illetve IV. Jenő pápa is megerősített, továbbá az egyes nemzetekkel, a franciákkal, angolokkal, németekkel stb. kötött konkordátumot se tartották be a következő pápák. A konstanzi zsinat pl. újra szervezte a kardinaliskollegiumot, kimondván, hogy a kardinálisok száma csökkentessék — legfeljebb 24 en legyenek — nehogy az egyháznak terhére váljanak és felesleges nagy számuk tekintélyüket csökkentse; hanem inkább növeltessék a befolyásuk a pápai ügyek vezetésére, alkotmányos tanácsadói legyenek a pápának és ne csak az olaszok közül választassanak, főleg pedig ne a kolduló szerzetesek közül és a pápának vagy valamely kardinalisnak rokonságából, hanem az összes keresztény nemzetek közül Ez a zsinati végzés szószerint előfordul az összes konkordátumokban, tehát nemzetközi szerződés jellege is van s az egyes nemzetek törvénykönyvébe is felvétetett, mégis a pápák tultették azon magukat és udvarukban valóságos nepotizmust honosítottak meg, rokonságukkal töltötték be az öszszes jövedelmező állásokat. IV. Sixtus (1471—84) óta a római államban a nepotizmus rendszerré vált. Igy alakítottak maguknak a pápák egy-egy erős kormánypártot s ezzel pótolták azt, ami egyházi monarchiájukból még hiányzott, t. i. az örökösödést. 2) A Colonna, Rovere, Cybo, Borgia, Medici s a később hozzánk is átplántálódott Caraffa családok sarjai versengtek Rómában a bíborért és a tiaráért. A Rovere családból rövid időközben két pápa is került ki, IV. Sixtus, aki előbb ferencrendi generális volt és II. Gyula, aki mint hadvezér maga vezette katonáit s vérrel-vassal szervezte az egyházállamot. Rettenetes kegyetlenkedéseket találunk róluk feljegyezve. Sixtus ellenfeleit, a Colonnákat egyszerűen kiirtani törekedett, hogy birtokaikat és tisztségeiket kezébe kerítse. A legfőbb egyházi törvényszék tagját, az apostoli protonotarius Colonnát saját házában megostromoltatta, elfogatta és kivégeztette. 1) !) V. Márton reformaktája, art i. Hübler, Die Constanzer Reformation und die Concordate von 1418. 128 és 222. 1. 2) F. Gregorovius, Gesch. der Stadt Rom im Mittelalter 7. kötet, XIII. 3 fejezet. a) Ranke L., A római pápák, 1. 39,
