Obál Béla: Az egyház és a városok a reformáció előtt (Eperjes, 1914)
I. Az egyházi és világi hatalom közötti harc okai és első kitörései
6 Ü r. Obál Béla a papot és a népet túlságosan ne terheljék és intézkedik az alsó papság végrendelkezési jógáról, törvénytelen gyermekeiről stb. Védelmébe veszi a népet, melyet papjai — úgymond — meg szoktak esketni, átokkal avagy bilincsekkel kényszeríteni, hogy ne merjenek ellene vallani avagy feljelentéseket tenni és ezzel megakadályozzák azt, hogy az egyházban javításokat, reformokat lehessen keresztül vinni. Ezzel kapcsolatban igen fontos elvet mond ki a zsinat, midőn az ilyen egyházi fenyítéket és kiközösítést érvénytelennek nyilvánítja és igy közvetve jogot ád a hívőknek, hogy az egyházi visszaéléseket szóvá tegyék. 1) Mindezekben a reformokban a király és a polgárok szívesen támogatták a pápai követet. Amint azonban a legátus a király és az ország érdekeit sértő határozatokat terjesztett a zsinat elé, IV. László király vétót mondott s midőn a követ nem tágított, a budai polgároknak parancsot adott, hogy a zsinati atyákat űzzék ki városukból. A király máskülönben saját embereivel szemben is megvédte az egyház jogait, igy 1274-ben megtiltotta a szepesi főispánnak, hogy a papok !) Quia nonnulli praelati, saeculares et reguläres, subditis suis inhibent, ne ecclesiarum sive monasteriorum suorum statum personarum et rerum eorundem superioribus suis seu aliis, per quos ad notitiam eorum perveniat, insinuent vei exponant eosdem subditos sub iuramenti interpositione et aliis vinculis adstringentes, vei in ipsos si secus fecerint, excommunicationis sententiam proferentes- Nonnulli etiam ex eis subditos ipsos plerumque alios sibi obligant, ne de caetero dicant sive deponant, denuntient aut faciant a'.iquid contra eos, per quod malum vei damnum aliquod incurrere possent. Eo quibus frequenter venit, quod cum superiores, ecclesias et monasteria ipsa visitant, ipsorum monasteriorum seu praelatorum aut etiam subditorum statum scire non possunt, propter quae multa in eis tarn in capite quam in membris, quae correctione et reformatione indigent, remanent incorrecta. Nos contra huiustnodi detestabiles et periculosas astutias pvovidere volentes, omnia super his vincula interprosita, obligationes omnes super hoc initas sententias et quaequnque alia huiusmodi occasione obsecuta, inita seu facta, vei quae in posterum ferri vei fieri contigerit penitus revocamus, rexalamus atque cassamus ac cassa et irrita nuntiamus: Decernentes subditos et alios supradictos a praedictis obligationibus, sententiis atque poenis totaliter absolutes et ad eorum observationem aliquatenus non teneri. 40. p. Péterfy i. m. I. 115.
