Obál Béla: Az egyház és a városok a reformáció előtt (Eperjes, 1914)
VI. Befejezés
fiz egyház és a uárosok a reformáció eiötf. 99 miként a középkori egyház, ugy most az uj mozgalom is első sorban az ő érdekeiket szolgálta és az ő hatalmukat és befolyásukat erősítette. A polgárság csak velük szövetkezve, nékik engedményeket téve tudott érvényesülni. Az alsóbb néposztályokkal, azok helyzetének javításával egyelőre keveset gondoltak. Egyes babonák, igy a boszorkányüldözések, valamint a más vallásúak elnyomása továbbra is fennmaradtak. 1) De ha az uj mozgalom nem is tudta egyszerre gazdaságilag, erkölcsileg, vallásilag teljesen átalakítani a mi társadalmunkat, mégis az uj irány igehirdetői szent feladatuknak ismerték a szellemi élet egyetemes fejlesztését. Tanították a népet az iskolában, a templomban és azon kivül. Buzgóságuk hatalmas lendületet adott a művelődésnek, lelkességük nagyot emelt nálunk is az egész ország minden rendű lakosságának értelmi színvonalán. Ugy hogy midőn az ellenreformáció megindult, annak vezetői kénytelenek voltak a reformáció fegyvereit, az anyanyelvet, a sajtót, a szószéket, az iskolát felhasználni s ezzel a hazai művelődést szintén gyarapítani. Magyarországot tehát mindenkép közelebb hozták a müveit nyugathoz. 2) Főleg pedig a városok voltak azok, melyek ezt a kulturközösséget addig is leginkább ápolták, amelyek az uj mozgalomnak életet és tápot adtak s mellette legtovább kitartottak. Miként az igazi polgár előtt a város volt az ő mindene, ugy azt az uj vallásosságot, erkölcsiséget, kulturát is, melyet nehéz munkával, sok küzdelemmel létrehozott, mindenekfelett megbecsülte és féltékenyen, szinte bizonyos exkluzivitással őrizte. A Stadtrecht bricht Landrecht-féle büszke ') Miután VIII. Incétől XV. Gergelyig számos pápa értekezett a mágiának a nemi életre, emberekre, állatokra, termésre egyiránt kiható káros hatásáról és annak büntetéséről s az inquisitorok megállapították a törvénykezési eljárást, még a 18-ik században is égettek Németországban , boszorkányokat" és pedig utoljára Würzburgban egy apácát. Nálunk Mária Terézia alatt voltak az utolsó boszorkány-égetések. A kath. Közép- és Délamerikában pedig szinte napjainkig tartanak. Mexikóban még 1874-ben, Peruban pedig 1888-ban égettek embereket a boszorkányság gyanúja miatt. F. Nippold, Die gegenwärtige Neubelebung des Hexenglaubens, 18. 2) Pintér J. A magy. írod. tört. II. 5.
