Frenyó Lajos: Adalékok a szlovenszkói evangélikusok liturgiájának történetéhez (Rozsnyó, 1937)
A) A szlovenszkói evangélikus liturgia kezdetei 1540-ig
de az istentisztelet módján is változtattak, ha azt nem is alakították át egyszerre. Besztercebányán, ugyan már 1530-ban a tiszta evangéliumot hirdették, és az Urvacsorát két szín alatt osztották ki, de a a bányavárosokban az istentisztelet tartásának a módját még az 1530-as években nem szabályozták, pedig 1536 július 19-én a Selmecbányái tanács német levélben sürgeti Körmöcbánya ma· gistrátusát, hogy a vallási szertartások megállapítása ügyében a zsinatot hívja össze. 1 6) Megtörtént-e? Nem lehet biztosan tudni. De aligha, mert ellenkező esetben a besztercebányai tanács nem igen írta volna 1540 augusztus 2-án a bártfaiaknak, hogy Frank Bertalan német prédikátort nem bocsáthatja el hozzájuk, mert ez az első papjuk, aki a pápás visszaéléseket megszüntetni törekszik. Nincs is más német papjuk, aki az igét hirdetni tudná, mert akik vannak, öregek és hasznokvehetetlen misemondók. 1 7) Úgy látszik, nem a VII. szab. kir. bányavárosé a dicsőség, hogy az istentisztelettel az evangélium tanításának megfelelőleg elsőnek igyekezett foglalkozni, hanem az V. szab. kir. városé s benne Stockei Lénárdé, Bártfa jeles fiáé, aki már 1540-ben hozzáfogott, hogy a reformáció keresztülvitelével egyidejűleg az istentisztelet ügyét is szabályozza. 1 8) Maga a nagynevű reformátor Dr. Luther Márton már 1520ban, a pápai bulla elégetése után látta, hogy számára tulajdonképen visszafelé nem nyílik út, wormsi elhatározó nyilatkozata után ebben a belátásban csak megerősödött, 1522-ben pedig, Karlstadt és Dydimus zavart okozó fellépése után kénytelen volt az istentisztelet reformálásához is hozzáfogni. Ez a fontos munka nagy tapintatot és bölcseséget igényelt, azonban a nagy reformátor nem riadt vissza semmi nehézségtől, megoldotta szerencsésen fokról-fokra haladva ezt a nehéz kérdést is. Már 1523-ban a leisnigi gyülekezet kérésére kiadta „Von Ordnung Gottesdients in der Gemeine" c. iratát, mely szerint a vasárnapi istentisztelet a matutina és vespera mellett a miseprédikációval és a szentség kiosztásával. Ebben a művében még csak általános liturgiái megállapításokat nyújt. Az ugyancsak 1523-ban kiadott „Formula missae et Communionis pro Ecclesia Wittembergensi" c, művében már sokkal részletesebben foglalkozik az istentisztelet alkatával és teljes istentiszteleti rendet is ad. Három évvel későbben, 1526-ban Luther „Deutsche Messe" címmel német nyelvű istentiszteleti rendet jelentet meg, miután ezt már előzőleg 1525-ben Szentháromság után való 20. vasárnapon a wittenbergi plébániai templomban kipróbálta. 1533-ban ismét megjelenik egy idevágó mű : a wittenbergi rendtartás, mely szintén közöl istentiszteleti rendet. 1 9) Nálunk az 1540. év eddigi tudomásunk szerint az első, l e) Egyhtört. Emi. III. 91—92. 1. 1 8) Wächter i. m. 7—9. 1. 1 7) „ „ III. 471—473. 1. 1 β) Jánosey i. m. 84., 90., 97" 1. 6
