Frenyó Lajos: Adalékok a szlovenszkói evangélikusok liturgiájának történetéhez (Rozsnyó, 1937)

D) Függelék

Hiszek kegyes Szent Lélekbe Uramba és minket éltetőnkbe, ki Atyától és ő szent Fiától származik. Ki Atyával és ő szent fiával egyetembe imádtatik és egyetembe dicsértetik. Ki régen szólt szent Próféták által. És hiszek Anya szentegyházat ő benne való szent sereget. Én is vallom az egy szent Keresztséget és bűnünknek meg bocsánatját. Én is várom halottaknak föl támadását és a más világnak jövendő életét, Ámen. (Kottával.) Azt végezvén a Minister, így kezdi el a Praefatiót. Praefatio. Minister. Mind örökkön örökké dicsérjük ar Ür Istent. Chorus: Ügy legyen. Minister : Űr Isten legyen tü veletek. Chorus : És az te lelkeddel. Minister : Az mi szívünk aietatos legyen. Chorus : Az felséges Űr Istenhez. Minister : Hálákot adjunk az mi Urunknak és Istenünknek. Chorus: Méltó és igaz. Minister

: Bizon méltó és igaz igen méltó és üdvösséges, Hogy mi teneked mindenkoron és mindenütt hálákot adjunk szent Atya Űr mindenható örök Isten, Krisztus Jézusnak az mi Urunknak általa. Hogy a te örök Igédnek testbe való öltöztetése által a mi lelki szemeinket uj világosságval megvilágosítád. Hogy az örök Istenségnek látható képen való esmerete által, az láthatatlan mennyei jóknak szerelmére gerjednénk. Minek okáért az angyalokkal és az arkhangyalokkal és minden hatalmas uralkodókkal s az mennyei vitézlő seregekkel Dicséretet te Dicsőségednek éneklünk mind örökké, ezt mondván : Sanctus. Chorus. Szentnek angyalok mennyországban téged Isten dicsérnek. Szentnek földön minden nemzetségek téged vallnak. Szentnek föld és menny mindenkoron téged Isten dicsérnek : Mert minden állatoknak vagy Ura és Istene. Teljes mennyország és a széles föld az te nagy dicsőségeddel, kérünk téged hatalmas Atya Isten, légy kegyelmes nyomorodott keresztyéneknek. Áldott légy Krisztus kegyes szószólónk, ki Atyádnak országából leszállál szűz Máriának mihebe és megváltál szent vérednek kedves árával. (Kottával.) Ezeket elmondván a Minister az Űrnak asztalához áll, holott a szent vacsorához való kenyér és bor készen vagyon és ott a Krisztusnak érettünk való haláláért és megváltásáért szép csendes beszéddel mind az egész községet Istennek való hálaadásra inti. Szól a szent vacsorának szerzéséről is, okáról, módjáról és hasznáról. Azt el végezvén, kezébe veszi a communicalásra való 47