Frenyó Lajos: Adalékok a szlovenszkói evangélikusok liturgiájának történetéhez (Rozsnyó, 1937)

D) Függelék

nek közönséges szükségekért való könyörgésekért. Azt elvégezvén, egy Diaconus a prófétáknak, avagy apostoloknak írásokból egy czikkel írást felszóval a község hallására elolvas vala, amint az helynek és községnek mivolta kévánta. Azután mind az egész község a

r Szent Léleknek malasztjáért aietatos énekléssel könyörgött az Úr Istennek s azon közbe a Lelki pásztor a Prédikátor székébe felállott, ki az evangeliomot bötű szerint a nép előtt nagy böcsülettel elolvasván, híven és szép rendes prédikál ássál az értelmet is eleikbe adta. A prédikációnak végében minden embert irgalmasságtételre intött, hogy kiki mind az ő értéke szerént a szegényeknek alamizsnát adna. És azontol akitől mi lehetett, a szűköldödőknek és nyomorultaknak offeráltanak, az az adakoztanak. És a mint Pontius Paulinus írja, ahhoz való asztal volt a szentegyházban, ,kire a szegényeknek való alamizsnái rakták, kit a Krisztusról, Úr asztalának hívtanak. A prédikáció után a Symbolomot. az az a hitről való vallást mondották el. Mikoron kedig az Űr vacsorájának kiszolgáltatására jutottanak, a Lelki pásztor az Úrnak asztalához ment, ott a communicalásra való kenyér és bor készen volt, a Praefatiot elkezdvén, _ azzal a híveknek sziveket a szent vacsorának vételéhez és az Úr Istennek való hálaadáshoz készítötte, azután az Úrnak imádságát is elmondván, szép tiszta értelemre való beszéddel mindeneknek hallására a Testamentomnak igéit is elmondotta. Azokat elmondván a községet megáldotta. És a szent vacsorát nekiek osztogatván, közönségesképen az Úr Istennek vélek való jótéteményeiért ismeg hálát adtanak. És a Lelki pásztor a községet ismegent megáldván és az Istentől nekiek békességet kérvén elbocsátá őket a szent gyülekezetnek helyéről. Mely ceremóniáról aki bővebben akar érteni, olvassa Cyprianus írását Sermones 6. De oratione Dominica & lib. 2. Epla 3. Aágust. lib. 3. Contra Pelagianos. Justinus Martyrt, Chrysost. Tom. 5. Ad popnlum Antiochenum Homil. 60. & 61. Gregoriust lib. 8. Ep. 7. Innocentiust De officio Miss, libái, in prologo. Antoniust Hist. Titul 5. Cap. 2- Paragr. 1. Rabanust Instut. lib. 2. Cap. 33. Gabriel Bielt in Canon. Lect. 25. Azért az előttünk való rendtartástól, hogy minket valaki teljességgel elszakadtaknak ne mondhasson, amennyiben az Istennek szerzése ellen nincsen, követjük. És legelőször valami Psalmust, az az isteni dicséretet mondunk a szent vacsora kiszolgáltatásának ceremóniájában, míg a község a szent gyülekezetnek helyére begyülekezik, azután ímez Magne Deus Kyriet énekeljük. Kyrie Magne Deus. Felséges Isten hatalmasságnak Ura és fejedelme, mindeneknek teremtője, irgalmazz minekünk. Ki mikoron megtekentéd első Atyánknak esetét, Krisztust az te fiadot neki megígéred. Kiben neki hüte vala és bátorságos reménsége. Kinek általa kegyelmet nyere az Istentől. Jézus Krisztus Atya Istennek szent fia, ez világra mennyországból le szállá. Szűz Máriának tiszta 44