Frenyó Lajos: Adalékok a szlovenszkói evangélikusok liturgiájának történetéhez (Rozsnyó, 1937)

C) Visszapillantás

Kermann Agendája után szlovák istentiszteleti célokra szolgáltak Hamaljár, Székács és Baltik, magyar használatra való volt: Kis János, Karsay-Czékus, Gyurátz Agendája. A németek németországi kiadásokat használtak. C) Visszapillantás. Visszatekintve négy évszázad távolából a múltba, megállapíthatjuk, hogy eleink liturgiájuk összeállításánál lelkiismeretesen jártak el. Gondosan megválogatták, mit tartsanak meg a régiből, s mit távolítsanak el olyat, ami az evangéliummal ellenkezik s mindenek felett az anyanyelvet igyekeznek ebben is őt megillető jogaihoz juttatni. így alakul ki az istentiszteletek liturgiája, amelyek száma sokkal nagyobb, mint manapság. Istentiszteleti életük valóban gazdagnak, változatosnak mondható, bennük Isten igéje foglalja el a főhelyet énekben, imádságban, írásolvasásban, prédikációban egyaránt. A főistentisztelet középpontja az alkalmi evangélium alapján fölépített prédikáció, csúcspontja a communio : az úrvacsora élvezése, mint a Krisztussal való lelki egyesülés kifejezője, híven az őskeresztyén tradícióhoz. Minden: a liturgia, az ének, a prédikáció a communiora készít elő, de az istentisztelet akkor is befejezhető, ha communio nincs. így van ez a XVI. század folyamán, amikor is a szlovenszkói ev. liturgia virágkorát éli s csak a XVlI. század folyamán kezdődik el annak a hanyatlása. A szentségek kiszolgáltatásánál a zsinatok majdnem kivétel nélkül hangsúlyozzák, hogy az komolysággal, tisztelettel, méltóképen és kivételtől eltekintve a templomban történjék. A keresztségnél rendelik, hogy népes gyülekezet előtt, lehetőleg vasárnapi istentiszteleten folyjon le a templomban, hogy a gyülekezet bizonysága legyen annak, ami ott történik és a gyülekezet tagjai visszaemlékezzenek, mire kötelezték magukat a keresztségnél. Az úrvacsora különösen fontos tárgya a zsinatok tárgyalásainak. A gyónásra vonatkozólag megelőző tapasztalatok alapján kimondják, hogy visszahonosítják a magángyónást és ha sok a gyónó, a szombatesti könyörgésen, illetve a vasárnap reggeli (hajnali) istentiszteleten végeztetik el a gyónást. A rózsahegyi zsinat rendeli az általános és a magángyónást is. Hangsúlyozzák, hogy a pap a gyülekezettel együtt élvezze az úrvacsorát, de tiltják, hogy egyedül, communicansok nélkül élvezze, mert az nem volna egyéb, mint a régi miseáldozat visszahonosítása, azt pedig ők elvetik. A rózsahegyi zsinat a sumptiót is elveti, mivel maga a pap nem oldozhatja fel magát. A pesti zsinat az első, mely az úrvacsorával kapcsolatban rendeli a konfirmandusok tanítását. A cselekmények közül az esketésnél kívánják, hogy az rendszerint a templomban beszéd és az eskü elmondásával menjen végbe, még pedig engedélyes időben. Az esküdni akaró párokat gyónásra és úrvacsorára utalják. 41