Frenyó Lajos: Adalékok a szlovenszkói evangélikusok liturgiájának történetéhez (Rozsnyó, 1937)

Β) A szlovenszkói evang. liturgia 1540–1936

G. Adolf és Morhács Márton) beterjeszti jelentését, a közgyűlés pedig meg is állapítja a vasárnapi istentisztelet rendes menetét. A bizottság javasolja, hogy Petrovics dolgozata adatainak tekin· tetbe vételével készítsenek egy minden esetre kiterjedő tervezetet. A közgyűlés a tervezet elkészítésére a fenntebb megnevezett bizottságot újból kiküldi. Az 1910. évi közgyűlés a bizottság beterjesztett jelentését és részletes javaslatát tudomásul veszi, annak alapján csekély módosításokkal megállapítja az istentiszteletek rendjét, melyet zsinórmértékül kíván tekinteni. Ennek folytán azt a jegyzőkönyv függelékeképen kinyomatja s az egyházközségekkel miheztartás végett közli. Kétféle istentiszteleti rendet állapít meg : nem énekes liturgiával és ilyennel végzendő istentiszteletet. Ez az istentiszteleti rend, melyet a kerület az egyetemes gyűléshez és a többi egyházkerületekhez is átterjesztett, máig sem lépett életbe, — jegyzi meg sajnálattal 1933-ban D. Raffay Sándor püspök. A bányai egyházkerület felterjesztésére az egyetemes gyűlés 1910-ben kimondta, hogy az istentiszteletek egyenlővé tételének tárgyalásába nem bocsátkozik, az egyetemes Agenda készítésére vonatkozó javaslatot pedig kiadja konkrét javaslat tétele céljából a püspöki karnak. A következő évben jelentik, hogy az Agenda magyar részének szerkesztését Gyurátz Ferenc, a német részét Scholtz Gusztáv, a szlovák részét pedig D. Baltik Frigyes püspök vállalta. Az 1913. évi közgyűlésen azt jelentették, hogy az Agenda magyar, német és szlovák zenei része elkészült, a szövegnek azonban csak a német része van meg. Az egyetemes gyűlés 300 koronát szavazott meg a próbafüzet kiadására. A későbbi jelentésekben csak arról olvasunk, hogy a munka folyamatban van. Csak 1918-ban jelentik, hogy a magyar szöveg kész és két kötetben kiadható volna, ha a nyomasztó gazdasági viszonyok megengednék. A német Agendára egyelőre nincs szükség, mert a jelen szükségletet a német irodalom fedezi. A liturgia kérdése ezután Magyarországon egy időre lekerült a napi rendről, csak 1926-ban vitte szőnyegre a tiszai egyházkerületnek az egyetemes gyűléshez intézett felterjesztése. Kérte a liturgia egységesítését. Az egyetemes gyűlés külön bizottságot küldött ki, készítsen javaslatot s terjessze az egyetemes gyűlés elé. A bizottság elnöke ü. Geduly Henrik püspök, tagjai: Paulik János, dr Kirchknopf Gusztáv, majd ennek halála után dr. Gaudy László, Kúthy Dezső, Dörner Frigyes és Becht József lettek. A bizottság 1928-ban jelentette, hogy 143 gyülekezetből érkezett addig adat s még 122-ből hiányzik. A beérkezettek közül 91 a maga liturgiáját tartja a legjobbnak, 14 hallani sem akar a liturgiáról, 53 pedig sürgeti az egyetemes Agendát. Az 1929. évi közgyűlés négy kerületi előadóval bővítette ki a bizottságot és kívánatosnak mondta ki a külföldi liturgiái mozgalmak tanul20