Gaudy László: Ifjusági istentisztelet (Budapest, 1933)
3. Az ifjúság helyzete és problémája ez egyházban
retet, annyira elszomorító az, hogy a legutóbb megjelent református Ágendában sehol egy szó nincs erről a kérdésről. 1 7). Talán menti ezt a hiányt az az elgondolás, mely a felnőttek és ifjúság istentiszteletét formák és tartalom tekintetében egynek veszi. Ha ezt az indokolást fogadjak el valószínűnek, akkor az Ágendával szemben ezt mint negatívumot és modern értelemben vett gyakorlati theologiai hibát kell megállapítanunk, ha pedig tisztán elnézésre vezethető vissza, akkor azokat a munkatársakajt éri a vádi, akik foglalkozás szerint épen az ifjúságnak élnek és olyankor felejtkeznek él ró?a, amikor legyinkább' gondolni kellett volna rájuk. Ε hiány dacára azt állapíthatjuk meg, hogy a magyar ifjúságból felekezeti viszonylatban talán a református a legöntudatosabb s ez az ifjúság egyházában megtalálja mindazt, amire szüksége van. A háború utáni keresztyénségnek egyik rejtélye épen ez a helyziet s az ebben adott tények. Mindéin testvér vagy tőlük távolabb álló keresztyén közösség munkaprogrammjának' bizonyos revíziójára kényszerül, ha ebben a nemes versenyben velük egy magaslatra igyekezik elérkezni. Lehet azonban az is, hogy ez az eredmény nem a mának aktívabb munkájából következik, hanem mint régi és ki nem fáradt nehézkedési erő hat még mai is, s itt is szükség volna olyan ujabb akciók életbeléptetése; amelyek az esetleg bekövetkezhető ellanyhulásnak preventív^ eléjevágnának. A magyar protestáns denominációk kifejezésének használásával már eleve kerülni akartam a sokak fülében lekicsinylést jelentő „szekta" szót, amit tényleg nem érdemelnek meg. Hazánkban egyelőre a baptizmus és methodizmusról beszélhetünk csupán. S e két közösség, mivel növendékeit .vallásos nevelésben valamelyik nagy protestáns egyház keretében és szives támogatásával végezteti el, igazán kényszeritettnek látszik arra, hogy ifjúságát legalább az istentiszteleti életben ugy nevelje, ahogy az céljainak leginkább megfelelő. Azonban ifjúsági istentiszteletet semmiféle formában nem találunk náluk. A gyermekek és egészen kiskorúak részére tartanak vasárnapi órákat, amelyekből az értékesebb felnövekedő lelkek, mint ifjak, később maguk is vezetői leszmek a vasárnapi iskolai munkának. Külön ifjúsági köreik vannak azonban azzal a célzattal, hogy szokásos egyesületi életük keretén belül majdnem mitofdenütt egyforma programmal neveljék céljaiknak megfelelően az ifjúságot. A hazai rom. kath. egyház ifjúsága kötelességek és parancsolatok szolgálatában él. Amilyen határozott Róma szelleme a hivőkkel szemben, épen olyan határozott és parancsoló a hitoktatás vezetőinek szelleme az ifjúsággal szemben. Mindlen ifjú minden vasárnap tartozik misét hallgatni s érdekes az, hogy bár épen a misehallgatáis tekintetében, igazán nem lehet különbséget tenni a felnőtt és ifjú köpött, még, a háború előtti években belátták az ifjúság vezetői annak szükségét, hogy külön miséik tartassanak csak' az ifjúság részére, amikor a felnőttek ki-bejárása nem zavarhát senkit s amikor a mindenkire kiterjeszthető figyelem valósággal odakötözi az ifjúságot az oltárhoz."). Amig a Protestáns Tanügyi Szemle csak a legutóbbi időben látta szükségét annak, hogy a valláspedlagógia elméletével és gyakorlatával foglalkozzék 1 9) s amig a Theologiai Szemle magasabbra tűzött céljainál fogva egészen köznapi kérdések megtárgyalására nem adhat teret ja valláspedagógia művelői számára, addig a róm. kath. egyház vallástanárainak közlönye 2 0) már több mint negyed százada végzi hasznos munkáját, az ifjúság megnyerését pedig olyan fontosnak értékelték, hogy külön folyóiratot tartottak, 2 1), mely az exhortációkra való készülésben igyekezik anyagot és segítséget adni a vallástanároknak. Mindkét folyóirat pontos megismerése arról győzi meg az ér7
