Gaudy László: Ifjusági istentisztelet (Budapest, 1933)
11. Az igehirdetés
megértés lelkületével szól. Jelenti azt, hogy az evangéliumi lélek nem a szűklátókörű párticulárizmus szemüvegével nézi a világot s Isten személyét nem antropomorfistikus hatalommal látja el, hanem tudja, hogy Isten döntésébe ember bele nem avatkozik s ezért olyan egyetemes felfogást vall még az üdvösség kérdésében is, ami nem jelent elv feladást s nem is hűtlenség, hajnem az az evangéliumi gyakorlat, amely mindig Isten jóságának és mindent megbocsátó szeretetének türelmével Ítéli !meg az eltévelyedéseket. Az evangéliumi ifjú kora fiatalságában felvértezett lehet ebben az igazságban, ha olyan magasabb eszméket lát magla előtt, hogy személyes ügyének tudja tekinteni Krisztus diadalmaskodását a Világon. Viszont azt is tisztán kell meglátnia igehirdetésünkből, hogy a jó és rossz szándékú emberi okoskodások és munkálkodások bármilyen imponáló eredményekkel is dicsekedhetnek, valójában mindig az történik, ami Isten akaratával megegyező, amit Ö akiar. Ahogy vallja énekkel az ifjú azt, hogy Mind jó, amit Isten tészen, .ugyanolyan határozottan meg is kell őt győzni arról, hogy mi emberi és élő lelkek nem vagyunk kevesebbek, mint eszközök Isten kezében: arra, hogy ö, ami lelkünk munkásságával kormányozza a világot. A türelmes ember Istennek engedelmeskedő lélek i olyan, mint Ábrahám, vagy olyan, mint Jób, vagy olyan,, mint a régi foglakozásukat abbahagyó halásztanitványok, akik épen engedelmes türelmességükkel lettek méltók arra, hogy szolgálják Isten akaratát. Bizonyos mértékben az ifjúság húsába vág a túláradó' energiákban gazdag és kirobbani kész életek megkötözése Nem is hallja az ifjúság szivesen és nyitott fülekkel az ilyen korlátozást. De mert korlátozás s mert a szószék a maga hatalmával, Isten üzeneteként küldi ezt, hozzá kell tenni azt, hogy a türelmesség jelenti azt is, hogy bizonyos önaszkézist is meg kell valósítani minden ifjúnak és meg kell kötözni az olyan kitörni akaró szenvedélyeket, amelyek bizton veszedelembe viszik azokat, akik nem,' tudnak tiszták és türelmesek maradni. Mi azt hisszük, hogyha burkoltan, de határozott erkölcsi elkötelezéssel megértetjük, hogy milyen dolgokban kell ezt megtartani, akkor ennek a tanitásnak sokkal nagyobb értékű hatása lesz, mint akármilyen jó pedagógiával megirt s az ifjúság kezébe adott olyan könyveknek 14 0), amelyek személyes hatás ós meggyőző bizonyságtétel nélkül nem lehetnek olyan hatással, mint a milyent a közvetlen viszony jelent. Ezen ponton ez a tétjel refnjgeteg mailékhajtásra bontható erőszakoskodások n'élkül s kizárólag az: a lényeg, hogy evangéliumi szempontok dominálják mindig a sók mondanivalóit, témát és igehirdetést. Mert egészen bizonyos az, hogy a szertelenségeknek az ifjúság még ezen a téren sem híve. ő lehet szertelen, de akiket hall azok nem Mietnfek azok. Az ifjúsági istentisztelet igehirdetésének fontos kötelessége rámutatni az életnek arra a lényegére, hogy az nem tunya rendetlenségek összevisszasága, hlanem olyan alkalmak sorozata, amelyekben azért ól az ember, hogy energiáival áron és küzdelemmel vivja meg a maga harcát. S épen a mai ifjúságnak sépen a szószékről kell ezt hangsúlyozni, mert ma az a fatalizmus kezd úrrá lenni az ifjúság felett, amely mindennek nevezhető, csak épen a 'keresztyén élet igenlésnek nem. A harcoló, tettnekész, örök tevékenység szellemét kell kiváltani az igehirdetés evangeliumi példáival azért, hogy ebben az ádáz tusában egy pillanatig el ne veszilhesse önmagát, hanem hitet nyerjen ábban, hogy küzdelmeinek meg lesz a sikere, győzelme. Azok a trófeák, amelyeket Pál is meglátott a görög sportpályákon s az a lelkes sport hangulat, amely a bajnokságokat ideállá teszi az ifjúság előtt, igen könnyen modulálhatnék olyan formában, hogy a szónoki rábeszélés segítségével s az evangéliumi reálitás ábsolutságával az ifjú szivesen sorakoztassa fel küzdő energiáit evangeliumi relációkban is. Az az aktivitás, amit akár a munkaiskolái akár a valláslélektani fokozatok a vallásos nevelés folyamán ki akarnak váltani a gyermekből és az ifju'ból, itt 48
