Gaudy László: Ifjusági istentisztelet (Budapest, 1933)
5. Az ifjúsági istentisztelet története és gyakorlata
zad vége felé már odamódosulnak az intézkedések, hogy az ifjúság résztvesz a reggeli istentiszteleteken, de vasárnapi főiistentiszteletekre már csak 1 a felsőbb osztályos növendékek mennek, az alsó osztályok növendékei ezen idő alatt az iskolában szentírási részeket tanulnak és a kátét ismételgetik. 4 7). A reggeli és iskola utáni istentiszteletek még állandóak és itt a növendékeknek nemcsak figyelmesen hallgatni, hanem még jegyezni is kellett. A nem középiskolai ifjúság részére a lelkész katechizációt tartott. Ennek a szokásnak általánossá tételét igyekezett előmozdítani a ReczésKféle sop-i rommegyei articulusok és a külföldről hazatért ifjúság utóbbi tapasztalhatta Németországban, hogy a katechizálás ott "mennyire kötelező. Maga Luther már i5i8-ban végezte azt. Ennek a szép egyházi szokásnak gyakorlatát igazolja Bornemissza.· Négy könyvecskéje is (Agenda) 4 8). A magyar református egyházban az erdödi és gönczi zsinat mondja ki a katechizáció végzést és általában a protestáns egyházak a középiskolai városok fentebb idézett mintái szerint, de majdnem ugyanolyan anyaggal és módszerrel foglalkoznak 'az ifjúsággal. Az eddigi utalások jelzik annak a három típusnak vagy külön is mjeglevő vagy egymással 'kapcsolódó formáit, amelyekből észrevehetjük, hogy meg volt a tendencia arra, hogy csak az ifjúság vegyen részt az istentiszteleten! és sizellaménelc megfelelő anyag adassék neki. Érdekes látni azt, hogy a német iskolai rendtartások milyen erős hatást gyakoroltak a régi magyar középiskolák életére. Az ifjúsági istentisztelet kérdésében s általában az ifjúság vallásos nevelésének ügyében döntő befolyást gyakorolt a halllei Frankeánum működése. Ekkor már a diákság, mint külön egész szerepel s az intézkedések csak naá voltak tekintettel ugy a mindennapi reggeli áhítat, minit a vasárnapi és ünnepnapi istentiszteletek tekintetében s a haUiei példa azután egész Európában irányadó lett. A theologiai és egyházpolitikai változások gyakoroltak némi módosító befolyást, lényegtelen különbségek és változások vehetők észre különösen a raciona 1 izmus idején, de mindjobban megerősödik az iskolai áhítatóra jelentősége, amely gyakorlatban ugy történt, hogy a tanulás elßtt reggeli istentiszteleten vett részt az ifjúság s mindhatározottabbá válik a csak ifjur ság számára tartandó istentisztelet is. Hazai iskoláinkban ez a változás akkor történt, mikor az addig tanárok által ellátott hittantanitást magára vállalta a léikész vagy káplán jja s a tanárok munkája csak abban állott, hogy az ifjúságot felvezették .Az osztályfőnök azon köteliességte, hogy a vallástant tanitsa, lassankint a lelkész, mai értelemben vallástanár kezébe kerül s az ifjúság miniden vasárnap kap istentiszteletet. Természetesen bizonyos gátló akadályok, esetleg karizma hiányok megnehezítették ezt a kérdést, vagy megkevesbítették a vasárnaponkint kötelező istentiszteletek számát s bizonyos egyöntetűségről hazai viszonylatban nem lehet beszélni, de hogty az iskolai neveliésnlek az ilyen 1 szellemben tartott vallásos nevelés tényezője lett, az teljesen bizonyítottnak látszik. Hazánkban a mult százjad 6o-as éveitől kezdve lehet arról beszélni, hogy a vallástanári állásokat intézeteink megszervezték s bevonultak az iskolába a lelkészek, akik mentesítették az addig kettős állásban, lelkész és tanári hitvallást betöltő pedagógusoka(t s ha a mult jobban terhelt pedagógusai egyházi és vallási értelemben többet tudtak' végezni, bizonyosan abban van a hiba, hogy a vallástanár nem tudott, vagy nem akart magánlak inimkajjrqg^rammot kidolgozni a hatásos ifjúsági 1 istentisztelet és vallástanítás tekintetében Az egyházi felsőbbségek az ifjúsági istentisztelet kérdésében nem tartották szükségesnek a komolyabb intézkedéseket. A mult század utolsó harmadik .évtizedéből olvassuk ugyan: „Ajiol szokásban van az adventi tanitás, azonkívül a Szentháromság utáni első vasárnaptól a ι δ -ig a felserdült ifjúsággal, 14
