Kovács [Karner] Károly: Hellenizmus, Róma, zsidóság (Köln-Bécs, 1969)
II. rész. RÓMA - 3. fejezet. A római társadalom
A sok érdekházassággal és hűtlenséggel függött össze a sok válás. Caesar idején megtörtént Rómában, hogy egy házasságot két napi tartam után bontottak fel. Seneca híres mondása szerint voltak asszonyok, akik éveiket nem a consulok, hanem férjeik szerint számították. Vezető római politikusokról könnyen megállapítható, hogy ismételt elválások után kötöttek házasságot 5". A házasságok és elválások dolgában a provinciákban is hasonló volt a helyzet, mint Rómában. Az Egyiptomban talált papiruszok sok apró adat= tal világítják meg a helyzetet éspedig nemcsak a vezető társadalmi réte= gekben, hanem az alsóbb néposztályokban is. Innét tudjuk, hogy házas= ságkötések alkalmával nemcsak vezető körökben, hanem szerény viszo= nyok közt élő polgárok is szerződést kötöttek. Ilyenekben nemcsak a vagyonjogi helyzetet rögzítették, hanem sokszor intézkedéseket tettek esetleges elválások esetére is. Az alsóbb néposztályok körében is hallunk egészen rövid ideig tartó házasságokról, hűtlenül megszökött asszonyokról, az elhagyott férj feljelentéséről felesége ellen, viszont arról is, hogy a férfi otthagyja az asszonyt, éli a világát a nagyvárosban és nem törődik vidéken nyomorgó, várandós feleségével és családjával, stb. De vannak természetesen olyan adataink is, amikor szülők örömüket fejezik ki a „jó, kegyes és szerencsés" házasságkötés fölött, amelyet a gyermekek a szülők „közös óhajai és fohászai szerint kötöttek 5 7. A leányok nevelésénél a főszempont az volt, hogy leendő háziasszonyi tisztükre készítsék elő őket. Ezért tanultak szőni és fonni. A ruhákat, ill. a gyapjúszöveteket és vásznakat nagyrészt házilag készítették. Augustus leányai és leányunokái is megtanultak szőni, fonni, Augustus maga pedig büszke volt arra, hogy hétköznapi használatra rendszerint olyan ruhát viselt, melynek anyagát felesége vagy nővére szőtte. Sírköveken is gyak= ran említik, hogy az elhúnyt asszony szorgalmasan szőtt és font. A gyakorlati háziasszonyi teendőkre való nevelés mellett a leányok — a magasabb társadalmi osztályokban — némi iskoláztatásban is részesültek. Tanultak írni és olvasni és valamelyest megismertették őket az irodalom* mai is. Voltak magasabb műveltséggel rendelkező asszonyok is, sőt hal= lünk költőnőkről és olyanokról is, akik foglalkoztak irodalommal és tudo= mánnyal. De az ilyenek kivételek voltak. 5 6 V. ö. Seneca, de benef. III, 16,2; Martialis, epigr. X, 43; Suetonius, vita Tiberii 35. — Friedländer összeállítása szerint (id. h. I, 286. lap) Ovidius és az ifjabb Plinius háromszor, Caesar és Antonius négyszer, Sulla és Pompejus ötször kötöttek házasságot. Cicero leánya, Tullia háromszor ment férjhez, Poppaeának Néró a harmadik, Messalinának pedig Claudius az ötödik férje volt. 5 7 Házassági szerződésekre példák, pl. Μoravcsik: A papiruszok világából, 2. k. lpk.; Milligan: Selections from the Greek Papyri, 1912, 85 k. Ipk; egyéb, a nők helyzetét, a családi életet, az elválásokat jellemző adatokra nézve v. ö. pl. Μ oravcsik: A papiruszok világából, 76 k., 156, k., 312 k., 58 k. lpk; Μ oravcsik: Miről vallanak a papiruszok? 23. k. lpk.; Deissmann: Licht vom Osten, 4. kiad. 1924, 134 k. lpk. stb. 87
