Kovács [Karner] Károly: Hellenizmus, Róma, zsidóság (Köln-Bécs, 1969)

II. rész. RÓMA - 3. fejezet. A római társadalom

tésére is fordította. Erre több példát tudunk. Athénben a 2. században egy bizonyos Heródes Atticus építtette az Odeiont és a stadiont, Spártának Eurykles és utódai voltak a jóltevői, a kisázsiai Rhodiapolisben egy Opramoas nevű gazdag polgár milliókat juttatott szülővárosának, a kör= nyező városoknak és a lykiai városszövetségnek, stb. A gazdagok fényűzése A nagy vagyonokkal mindig együtt járt a fényűzés. Az átlagos jó= módon és a viszonylag magas életszínvonalon felül fényűzésre a római császárság korában is nem egy példát találunk. Az előkelő és nagyvagyonú családok fényűzése messze felülemelkedett az általános jóléten. Nem szabad azonban azt olyan tékozlás és kirívó esetek alapján megítélni, mint amilyeneket a köztársaság utolsó századá= ban Lucullusról vagy a császárság idején Caliguláról és Néróról hallunk. Ezektől az esetektől eltekintve is éppen elég adatunk van, hogy meg= ítélhessük a gazdag ókori nagyurak fényűzését. 1. A fényűzés elsősorban az építkezéseknél mutatkozott. A császárság kora óta szembetűnően nagyobb és fényesebb palotákat építettek, mint az= előtt. A belső berendezésnél, főként az átrium kiképzésénél ritka és különösen értékes építőanyagok (márvány, aranyozás, messze idegenből hozott és különösen drága faanyagok) alkalmazása mutatta a nagy= vagyont. Az udvarok márványoszlopai közt ritka és értékes díszbokrok és dísznövények virítottak, szökőkutak játszottak, bíbortakarók pedig, melyeket a tető egyik oldalától a szemben levőig feszítettek ki, a lakókat a heves napsugarak ellen védték. Horatius is szembeállítja a saját szerény viszonyait azzal a pompával, amely aranyozott elefántcsont=mennyezetet helyez az Afrika távoli vidékein fejtett sárga márványból készült oszlo= pókra és az Athén közelében levő Hymettos=i bányából hozott kékes= színű márványgerendákra. Augustus utódai alatt a római paloták fény= űzése még jobban növekedett. Tiberius uralkodásának vége felé az olyan palota, amely — kertekkel együtt — „csak" négy holdnyi ( = kb. 1 hektár) területet foglalt el, szűk lakásnak számított. S ha ez az adat talán túloz is, annyi bizonyos, hogy az előkelő családok igyekeztek egymáson túltenni. Különösen is utolérhetetlen fényűzéssel épült Néró ún. „aranypalotája" és később Domitianus palotája. Néró palotájában a szobák falait arany= és gyöngyházdíszítés borította, az ebédlők elefántcsont=borítással díszített menyezetét pedig szét lehetett húzni. A palota díszítésére Görögországból és Kisázsiából rabolták össze a legszebb szobrokat. A márvánnyal borí= tott fürdőkbe bevezették a tengervizet és különféle gyógyforrásokat. A palota azonban csak rövidéletű volt. Már Vespasianus lebonttatta jelentős részeit, Titus pedig a helyén középületeket emelt, többek közt egy amphitheatrumot. 96