Kovács [Karner] Károly: Hellenizmus, Róma, zsidóság (Köln-Bécs, 1969)

II. rész. RÓMA - 3. fejezet. A római társadalom

kereskedett, de gazdálkodott is — vett magának egy nagybirtokot —, végül banküzletekkel foglalkozott. Petronius Trimalchiót öreg korában rajzolja meg: ekkor már kényelmesen élt szép házában egy campaniai városban és élvezte nagy vagyonának jövedelmét. Trimalchióhoz hasonló nagyvagyonú kereskedők és vállalkozók lehettek azok a Vettiusok is, akiknek minden kényelemmel megépített házát az ásatások tárták fel Pompejiben. Nagy vagyonuk tette lehetővé a gazdagoknak az irodalom és művészet pártolását — Maecenas lett ennek a magatartásnak nevet is adó ragyogó példája —, a jótékonykodást, a nagy tömegek szórakozásvágyának kielé= gítését játékok rendezésével, stb. Sok ragyogó ókori művészeti alkotás köszönheti annak létrejöttét, hogy egy=egy előkelő gazdag úr megajándé= kozta vele a népet. Maecenások támogatása nélkül a hellenisztikus és római irodalom aligha fejlődhetett volna ki és érhetett volna el olyan magaslatot, mint amilyet Vergilius vagy Horatius tanúsít. De nem minden gazdag és előkelő úr követte Maecenas példáját. Sokszor hallunk a kap= zsi és műveletlen, Trimalchióhoz hasonló újgazdagokról is, akik azóta is állandó céltáblául szolgálnak az irodalmi szatírának. A kapzsiság és zsu= gori fösvénység így lett állandó irodalmi témává és pedig nemcsak mint erkölcsi elvetemültség, hanem mint rövidlátó és a közre káros, nevetséges és végezetül kudarcot valló magatartás is. Anyagias gondolkodás, vagyonhajhászás A gazdasági fellendülés és vagyonosodás egyik következménye az anyagias gondolkodás elterjedése és a kíméletlen pénz= és vagyonhaj= hászás volt. Pompejiben egyes házak bejáratában a padlómozaik is azzal köszönti a belépőt: „Salve hierum" (= „Éljen a haszon!") és „Lucrum gaudium" (= „A haszon öröm!"). Ezek a mozaikképek a közgondolkodást fejezik ki. Horatius „mint a valódi erény csatlósa s hűszívű őre" szólal meg annak hangoztatásával, hogy „jó az ezüst, drágább az arany, s az erény az aranynál!", ö is a közhangulatot festi, amikor szerinte egész Róma hangos a kiáltozástól: „Polgár, ó polgár! Gyűjts pénzt legelőször is, aztán jöjjön majd az erényi" — Ezt zengik a Janus előtt, ezt háta mögött fájják biflázva a vének, az ifjak. Senki sincs sorsával megelégedve, mindenki jobbnak véli mások helyze= tét, mindenki fut a pénz és vagyon után. Csakhogy a legtöbb ember, kapzsi reménye megejtvén, így szól: „Ez sem elég! Ki=ki annyi, amennyije van." Mit van tennünk vele? Hadd éljen nyomoridtul, amíg csak úgy tetszik neki. 93