Kovács [Karner] Károly: Hellenizmus, Róma, zsidóság (Köln-Bécs, 1969)
II. rész. RÓMA - 2. fejezet. Kultúra és civilizáció a római császárság két első századában
A császárság megalakulásától fogva a provinciák lassanként és foko= zatosan egységbe olvadtak a bennük uralkodó jogállapotok tekintetében is. A Kr. e. 1. század polgárháborúi során egyes római hadvezérek, mint Pompeius, Caesar és Antonius adományából sokan jutottak hozzá a római polgárjoghoz. Ezzel megkezdődött annak a különbségnek a megszüntetése, amely egyfelől Róma és Itália, másfelől pedig a provinciák lakossága közt volt. Mivel azonban Caesarnak éppen ez a politikája váltott ki igen éles ellenhatást, azért Augustus a római polgárjog kiterjesztését nem folytatta. A különbség tehát a római polgárok és a provinciák lakossága közt to= vábbra is megmaradt. A provinciák továbbra is mintegy a római nép „vidéki birtokai" maradtak. A provinciák lakossága általában megmaradt hagyományos jogi beren= dezkedései közt. A provinciákat az öröklött jogi szervezet fölé telepített római kormányzat kapcsolta a birodalomhoz. A helyi hatóságok önkormányzata általában megmaradt a bíráskodásnál, azonban az olyan eseteket, amikor halálos ítéletről lehetett szó, a római hatóságok saját maguknak tartottak fenn. Súlyosan megszorította a helyi önkormányza= tot, hogy az adókat a birodalom vetette ki és szedte be. Az önkormány= zati szerveknek is volt ugyan adóztatási joguk — pl. a zsidók nemcsak Palesztinában, hanem a diaszpórában is fizették a templomadót a jeru= zsálemi templom javára —, azonban a tulajdonképpeni adókat és vámokat a birodalom saját magának biztosította. Ismeretes, hogy a provinciák hely= tartói sokszor milyen kegyetlen adókat vetettek ki és hogy azokat sokszor saját meggazdagodásukra használták fel. Az adókivetés területén elköve= tett visszaélések ellen — főleg a köztársaság idején —, a provinciák csak kivételes esetekben tudtak a központi római hatóságoknál eredményesen fellépni. A császárság szigorított központi kormányzása azonban lassan* ként és fokozatosan igyekezett a visszaéléseket csökkenteni. 2. Amint láttuk, a hellenisztikus birodalmak szervezetének pillérei a városok, ti. a görög polis mintájára önkormányzattal megszervezett váro= sok voltak. Ezek jogállása a római birodalomban is megmaradt. Augustus önkormányzatukat nemcsak hogy nem szüntette meg, hanem azt továbbra is biztosította, úgyhogy e tekintetben a városok talán sohasem mozogtak olyan szabadon, mint a Kr. u. 1. században. Sőt Augustus és utódai foly= tatták a városok alapítására irányuló hellenisztikus politikát. Így a csá= szárság idején falvakból, tanyákból, templomkörzetekből sorra alakultak „városok", azaz helyi önkormányzati joggal rendelkező politikai közüle= tek. Hasonlóan alakultak a nyugati provinciákban is városok, jórészt a katonai csapattestek állomáshelyeiből, a katonai „táborok"=ból (castra), ill. a mellettük kialakult településekből (canabae a kereskedő bódéja, boltja, azután: „kereskedő negyed") 4 5. 4 5 Ennek a városodásnak köszönhetik keletkezésüket pl. Köln, Bécs, Óbuda, ill. Buda=Pest, stb. 81
