Kovács [Karner] Károly: Hellenizmus, Róma, zsidóság (Köln-Bécs, 1969)
II. rész. RÓMA - 2. fejezet. Kultúra és civilizáció a római császárság két első századában
sából ismerjük vidéki, egyszerűbb vendégfogadók viszonyait. Leírása valószínűleg talál a régebbi századok viszonyaira is. Az általa leírt vendégfogadó egyetlen egy helyiségből állott, ahol főztek is, meg a vendégek is tartózkodtak. Ezért a vendéget sűrű füst fogadta, úgyhogy ha belépett, be kellett fognia az orrát. A tűzhelyen kolbászok sültek, levesek gőze párolgott, mellette tányérokkal csörömpöltek, a vendégek pedig zagyva énekeket énekeltek. A vendégszobákban nyáron az ágyak szinte mozogtak a sok bolhától és „kerek poloskától". A szobák menyezetéről is hulltak a rovarok és férgek. Egyébként a vendéglők árai a körülményekhez képest olcsók voltak. Egy a császárság korából származó felirat adatai szerint az utas egy itáliai vendéglőben a boron kívül — amelyet valószínűleg nem számítottak fel —, kenyérért ι ast, a hozzávaló ételért 2 ast, a felszolgálásért 8 ast, szénáért 2 ast fizetett 3 9. Lk. 10,35 szerint az irgalmas samaritánus napi 2 dénárt fizet a vendégfogadónak a megmentett utas ellátásáért: ez a fenti adatokhoz mérve valószínűleg elég magas árnak számíthatott. Sokszor hallunk panaszokat vendéglőkre és vendéglősökre: csalnak, becsapják vendégeiket, hamisított bort adnak. Beszélnek vendéglőkben elkövetett rablásokról és gyilkosságokról is. Ezért érthető, hogy aki tehette, kerülte a vendéglőket és inkább ajánlásokat igyekezett szerezni, hogy vendégbaráti alapon fogadják be utazás közben 4 0. Az utasok kényelmét szolgálták jól megszerkesztett utazó= és háló= kocsik (carruca dormitoria), tájékoztatásukat pedig az útjelző mérföldkövek. Üti olvasmány okról is gondoskodtak: ilyen célra külön keskenyalakú könyveket készítettek. Az Újszövetségben tanúskpdik erről a szerecsen királyasszony főemberének története (Csel. 8,28). Pál apostol is tartott magánál útiolvasmányt (v. ö. 2. Tim. 4,13). A rómaiak lehetőleg szárazföldi utakat választottak még akkor is, ha azok jóval hosszadalmasabbak voltak, mint a hajóutak. A császárság korában élénk volt a tengeri forgalom is, de lehetőleg a partok mentén hajóztak. Az evezősöktől hajtott és nagyon költséges gályáknál szívesebben vettek igénybe vitorlásokat. Télen a hajózás szünetelt. A télbe nyúló hajózás veszedelmeiről igen szemléletes képet rajzol Csel. 27=28 Pál apostolnak Rómába való szállíttatása kapcsán. Érthető, ha egy kereskedő Kallimachos verse szerint azt mondja: „Háromszorosan boldog vagy, ha olyan életet élhetsz, melynek nincs köze a hajózáshoz 4 1." 3 9 A római as vásárló értéke kb. 0,07 svájci franknak, a dénár pedig kb. 2 svájci franknak felelhetett meg. 4 0 A fentiekhez v. ö. Friedländer, id. h. I, 351. lap. 4 1 V. ö. Körte: Hellenistische Dichtung, 1925, 95. lap. 78
