Kovács [Karner] Károly: Hellenizmus, Róma, zsidóság (Köln-Bécs, 1969)

II. rész. RÓMA - 2. fejezet. Kultúra és civilizáció a római császárság két első századában

2. fejezet Kultúra és civilizáció a római császárság első két századában A római impérium és a pax Romana ι. A római birodalom Traianus alatt érte el legnagyobb kiterjedését: ekkor területe 3 339 500 négyzetkilométert tett ki, lakosainak a száma pedig kb. 54 000 000 lehetett (négyzetkilométerenként átlag 16 lélek). Az óriási birodalom törzsét Róma és Itália alkotta, többi területe pro= vinciákra, „tartományokra" volt beosztva. Közigazgatásilag kétféle pro= vincia volt: szenátusi és császári. A különbségtétel oka a birodalom katonai biztonsága volt. Ezért mindazok a provinciák, amelyek fokozott katonai védelemre szorultak, ill. amelyek a birodalom védelme szempont= jából különösen fontosak voltak, közvetlenül a császár alá tartoztak. A szenátusi provinciákba a szenátus — többnyire évenként, sorsolással — jelölte ki a helytartókat és ezek jövedelme is a szenátust illette. A császári provinciák teljesen a császár hatáskörébe tartoztak: ő rendelte ki a hely= tartókat (legátus, görögül hegemón), akiknek a megbízatása visszavonásig szólt. Helytartóik rangja szerint a provinciák konzuláris és prétori pro= vinciákra oszlottak: azokban volt consulok, ezekben volt praetorok voltak a helytartók mint proconsulok (görögül anthypatos, Csel. 13,7), ill. mint propraetorok. Ezek mellett voltak olyan provinciák is, amelyeknek az élén a lovagi rendből való procurator (görögül epitropos), Egyiptomban a kato= nai jelleg hangsúlyozásával a praefectus (görögül az eparchos) állott (az Újszövetségben hegemón, pl. Lk. 3,1; Csel. 23,24). A procurator feladat= köre első sorban pénzügyi jellegű volt, ezért is választották őket a lovagok rendjéből. Ilyen procurator állott Júdea élén is, joghatósága azonban any= nyiban korlátolt volt, hogy a szíriai legátus bármikor belenyúlhatott ügy= vitelébe: ennyiben Júdea alá volt rendelve a Syria provinciának. Egészen különleges jogállása volt Egyiptomnak, amely a császárnak mintegy „magánbirtoka" volt, míg a provinciákat a római nép birtokának tekin= tették. A szenátusi provinciák helytartói, amennyiben szenátori rangban voltak, nemcsak a bennszülött lakosság, hanem római polgárok felett is kimond= hatták a halálos ítéletet. A császári provinciák helytartói, ha hasonló rangban voltak, ugyancsak kaphattak ilyen felhatalmazást. Egyébként azonban a rómaiak meghagyták a helyi bíróságokat, de a halálos ítélet kimondására, ill. végrehajtására nem voltak jogosultak (v. ö. Jn. 19,31). 68