Kovács [Karner] Károly: Hellenizmus, Róma, zsidóság (Köln-Bécs, 1969)
II. rész. RÓMA - 1. fejezet. A római császárság
Hadrianus (117=138), Traianus utóda az államról és az uralkodóról val= lott stoikus felfogás értelmében a birodalom első szolgájának tudta magát. Fáradhatatlanul utazott a hatalmas birodalom provinciáiban, hogy min= denütt maga ellenőrizze a hivatalnokok munkáját és biztosítsa a törvé= nyek megtartását 1 8. Mindezzel a provinciák lakosságának jólétét igyeke= zett emelni a nélkül, hogy a római polgárok előjogait érintette volna. Mint egykor Augustus, Hadrianus is igénytelen és nagy munkabírású ember volt, aki szigorú önfegyelmezési gyakorolt és megosztotta katonái= val a tábori élet fáradalmait. Görögországban tanulmányozta a régi görög világ műemlékeit, és beavattatta magát az eleusisi misztériumokba. Egyiptomban műértő szemmel nézegette a piramisokat, meglátogatta a híres Memnon=oszlopot és látogatásának emlékéül — egyéb utazók mintá= jára — az oszlopra vésette nevét. A szó szoros értelmében kozmopolita császár volt, aki bár örömét lelte a régi Rómában, mégis hajlott a hellé= nizmus felé. Alatta az impérium Romanumból kozmopolita világbirodalom lett, mely egyenlő mértékben nyugszik mindkét részén: a keletin és nyugatin. Hadrianus idején az első palesztinai háborúhoz hasonló véres felkelés tört ki Palesztinában, melynek vezére a messiásként ünnepelt Bar Kochba volt. A felkelést csak nagy véráldozatok árán sikerült leverni, következ= 1 8 Utazásaival függ össze egyik, sógorához, Servianushoz intézett levele, melyben az egyiptomi, főként az alexandriai lakosságot jellemezte: Egyiptom „népét. . . könnyelmű, ingatag, pletyka=vadász népnek találtam. Akik Serapist imádják, azok keresztyének; oly emberek akik magukat Krisztus püspökeinek vallják, ennek ellenére annak (ti. Serapisnak) hívei. Nem lehet itt olyan zsina= góga=főnököt, samaritánust, keresztyén presbitert találni, aki csillagjós, jelma= gyarázó és kuruzsló ne volna. Magát a pátriárkát, valahányszor Egyiptomba érkezik, egyik párt arra kényszeríti, hogy Serapist, a másik pedig, hogy Krisztust imádja. Forradalmár, semmiházi és gyalázkodó emberfajta ez . . . Istenök a pénz; zsidó, keresztyén, minden nemzetség csak ezt imádja." V. ö. Cregorovius Verdi= nánd: Hadrián császár, ford. Pászthory János, 1897, 155. lap. Bietenhard: Die Freiheitskriege der Juden, „Judaica", 1948, 82. k. Ipk. — A levél hitelességét egyesek kétségbe vonták. De ha hiteles is, csak annyit mutat, hogy Hadrianus ugyan érintkezésbe került zsidókkal és keresztyénekkel, de csak egészen felü= letesen tájékozódott felőlük. Különben bajosan írhatott volna olyan egészen ferde és tökéletes tájékozatlanságra valló mondatokat, mint hogy keresztyén püspökök Serapis hívei, vagy hogy a zsidó „pátriarka" a szigorú zsidó mono= teizmus ellenére Serapist imádja. Ilyesmi még eretnek vagy szinkretista irány= zatokban sem fordulhatott elő. Ezért a levél adatai egészen megbízhatatlanoknak látszanak és azokból sem a Hadrianus korabeli zsidóságra nézve, sem pedig a keresztyénségre vagy annak keletkezésére nézve komoly következtetést levonni nem lehet. Lehet, hogy a stoikus gondolkodású császár megvetéssel fordult el a vallásoktól éppen úgy, mint ahogy levelében lenézi azokat is, akik dolgoznak és munkájukkal keresik kenyerüket. — A levélben említett „pátriárka" csak a zsidók „nászi"=ja, azaz fejedelme lehetett. Ha ti. a „pátriárkán" keresztyén püspököt kellene érteni, akkor ez a körülmény maga is a levél hitelessége ellen szólna: Hadriánus idején a keresztyéneknek sem Alexandriában, sem egyebütt nem volt még „pátriárkájuk"! 66
