Kovács [Karner] Károly: Hellenizmus, Róma, zsidóság (Köln-Bécs, 1969)

II. rész. RÓMA - 1. fejezet. A római császárság

Miközben Tiberius Capri szigetén a világtól elvonulva töltötte napjait, halt meg Jeruzsálemben Jézus a keresztfán. 2. Tiberiust Caius Caligula (37=41), Claudius (41=54), majd pedig Néró (54=68) követte a császári trónon. Seianus gyilkosságai óta a császári ház tagjai folytonos rettegésben, állandó cselszövések közepette éltek, melyek nemcsak egyéni életüket veszélyeztették, hanem kihatással voltak a kormányzásra és a birodalom ügyeire is. Talán már Tiberius is gyilkosságnak esett áldozatul, ugyanez történt két utódjával is. Néró pedig a zsarnoksága miatt kitört lázadás miatt kényszerült öngyilkosságra. Az uralkodócsalád belső cselszövényeit még súlyosbította az uralkodók félelme, hogy a szenátus szembefordul velük és magához ragadja a hatalmat. Ezért a szenátorok minden ellen= zéki megmozdulás/át vérbe fojtották és jóformán minden régi római családot kiirtottak. Caligula gyermekkorától fogva állandóan rettegett életéért s mikor uralomra jutott, kitűnt, hogy szellemileg beteg. Claudius ugyan jóindulatú és nagyon kötelességtudó, de nagyon gyenge akaratú ember volt. Hama= rosan feleségének, a hírhedt Messalinának, majd ennek halála után nagyra= vágyó második feleségének, Agrippinának és néhány szabadon bocsátott, de nagybefolyású rabszolgájának vak eszközévé lett. Amikor pedig utód= hajó egyiptomi származású kormányosa volt, de csak kevesen ismerték név szerint. Thamus kétszeri hívásra nem válaszolt, harmadszorra azonban felelt, mire a hívó hang azt mondotta: ha Palodos magasságába jutsz, hirdesd ki, hogy a nagy Pan meghalt. Mindazok, akik ezt hallották, megijedtek és tanakodtak, hogy a megbízást teljesíteni kell=e vagy pedig jobb vele nem törődni. Thamus azonban azt felelte, hogy ha az említett helyen fúj a szél, akkor szó nélkül elhajózik, de ha szélcsend uralkodik, akkor kihirdeti, amit most hallott. Amikor tehát a hajó Palodos magasságába ért, és a szél elállt, a tenger pedig egészen szokatlanul csendes volt, Thamus a hajó farából a szárazföld felé fordulva azt kiáltotta: Meghalt a nagy Pan! Alig hogy e szavakat mondotta, a parton hangos csodálkozás és sóhajtozás hallatszott, úgy mintha nem is egy ember, hanem sokan lettek volna ott. Mivel az esetnek sok szemtanúja volt, annak Rómában is hamar híre ment és Thamust miatta Tiberius császár elé is megidézték. Ez is olyan bizonyosra vette az elmondottakat, hogy Pan miatt vizsgálatot rendelt el. Sok tudós az udvarban úgy vélte, hogy ez a Pan nem lehetett más, mint Mercurius és Penelopé fia." Amit itt Plutarchos elmond, jellegzetes hellenisztikus csodatörténet: hogy mi az elbeszélés alapja, természetesen nem lehet megállapítani. A történet azonban jellemző a korhangulatra, amely ilyen „csodatörténeteket" szívesen hallgatott. Számunkra ez a történet annyiból érdekes, hogy Reviczky Gyula annak témáját ismert költeményében (Pán halála) feldolgozta. Pan a görög=latin mitológiában a pásztorok istene. — Az Ec?n'fiaáes=szigetek az Achelon folyó bejáratánál, a Korinthusi=öböl közelében voltak az Adriai= tenger felőli oldalon. A Paxus=szigetek az antik Corcyra=tói (Korfu) délre feküsz= nek. — Plutarchos antik író (kb. Kr. u. 46=120), korának egyik legjelentősebb embere, Delphiben Apollon papja is volt. 61