Kovács [Karner] Károly: Hellenizmus, Róma, zsidóság (Köln-Bécs, 1969)
I. rész. A HELLENIZMUS - 4. fejezet. A hellenizmus kultúrája
A természet, az azt átjáró értelem, a sors és az istenség, pontosabban Zeus a stoikus gondolkodás számára azonosult. Ezen a ponton tudta a stoa a görög népvallást és az istenségeket rendszerébe beleilleszteni. Az utóbbiak a természet „erőivé", ill. azok szimbólumáivá váltak és e gon= dolkodás számára eredeti értelmüket és jelentőségüket teljesen elveszítet= ték. A vallás és az istenségek e racionalista átértékelése nem csekély mér= tékben járult hozzá a görög vallás aláaknázásához és belső elerőtlenedé= séhez. Ugyanakkor azonban a stoa igazolta a néphitből főként a jóslást, amely a mindenség egyetemes összefüggése révén vált számára racioná= lissá. így joggal lehet azt mondani, hogy „a stoa megmentette a babonát, de aláásta a régi néphitet 4 7". A stoikus gondolkodás pantheizmusba ágyazott materializmusa és a vele szövetkezett etikai idealizmus egyes filozófusoknál mélységes átéléstől fűtött vallásos színezetet kapott, mint pl. Kleanthes (Kr. e. 331=233) híres Zeus=himnuszában, mely a stoikus, ill. filozófiai vallásosságnak egyik legmegragadóbb emléke. „Aki mindent törvénnyel igazgatsz, Zeus, üdvözlünk! — olvassuk benne. — . . . Neked engedelmeskedik az egész világ nem is történik nélküled, istenség, semmi a földön . . . csak amit a gonoszok értelmetlenségükkel cselekednek. De te ahhoz is értesz, hogy az egyenetlent egyenessé tegyed és ékessé az éktelent. Nálad a nem=kedves is kedves. így összhangba hoztál mindent, a gonoszságot és azt, ami nemes, úgyhogy mindenekben egy örök értelem (logos) uralkodik, mely elől csak azok próbálnak menekülni, akik gonoszok a halandók közt. . . . Zeus, mentsd ki az embereket a nyomorult értelmetlenségből, . . . hadd találjanak rá az értelmes szabályra, mellyel bölcsen és igazságo= san kormányzol mindeneket, hogy . . . ismét becsüljünk téged, énekeljük szakadatlanul cselekedeteidet. . . Hiszen nincs nagyobb méltóság halan= dók és istenek számára, mint hogy igazsággal énekeljék mindenkor az egyetemes törvényt!" Ugyancsak Kleanthes volt az, aki a stoikus etika alapgondolatát vallá= sos formában fejezte ki: „Vezess, Zeus és te, Sors, bárhová is szántatok engem. Zúgolódás nélkül követlek benneteket. Ha nem akarnék, gyáva volnék és mégis engedelmeskednem kellene 4 8." 6. A stoa későbbi fejlődése folyamán engedett eredeti merevségéből, több elemet vett át a platonizmusból és az arisztotelizmusból, különösen az ún. középső stoa idejében. Tulajdonképpen ekkor alakult át azzá a gyakorlati életfilozófiává, amelynek formájában hosszú ideig az akkor „modern" gondolkodás képviselőjének és megtestesítőjének számított. Ezt a helyet a stoa biztosította magának akkor is, amikor a felvilágosodás századai után a római korban ismét erősödött a vallásos gondolkodás és a 4 7 Nilsson: Griech. Rel. II, 255. lap. 4 8 V. ö. Epiktetos kézikönyvecskéje. Ford. Sárosi Gyula, 1942, 69. lap. 50
