Kovács [Karner] Károly: Hellenizmus, Róma, zsidóság (Köln-Bécs, 1969)
IV. rész. A ZSIDÓSÁG - 5. fejezet. A zsidóság vallása
jelenlegi aiónt 12, mások 10 periódusra osztották be s ezek végére tették a messiási üdvkor kezdetét. Ismét más számítás a történelem tartamát hét „nap"=ra osztotta fel oly módon, hogy hivatkozva Zsolt. 90,4 szavaira a „világhét" egy napját 1000 esztendőre tette. Az egyik ilyen beosztás szerint az 1. és 2. nap a tóra nélküli idő, a 5. és 4. nap idején a tóra uralkodik, az 5. és 6. nap — más szóval az 5. és 6. évezred — a messiás kora, a 7. nap a világszombat éis benne Isten uralkodik. Miután az egész világhetet magában foglaló ólám há=ze, a mostani világkorszak lejárt, következik majd az eljövendő világkorszak, az ólám há=bá. Ez a számítás még abból az időből való, amikor a templom még állott, amint az ún. szláv Énók=apokalipszis egy megjegyzése (33,1=2), tanúsítja, amely hivat= kőzik a templomra. Ez a számítási eljárás hatott közre akkor is, amikor Jel. 20,4 a messiás földi uralkodási idejét ezer esztendőre teszi. Hogy ilyesféle számítgatások keresztyén körökben ismerősek voltak, azt tanú= sítja 2. Pt. 3,8 és Barn. 15,1=7 is. Ez utóbbi is azt mondja, hogy „hat nap, azaz hatezer esztendő alatt véget ér a világmindenség". Itt a hetedik nap a messiás kora: „Amikor eljön Isten Fia, megsemmisíti a Gonosz (ti. a Sátán) korszakát, ítéletet tart az istentelenek fölött és elváltoztatja a napot, a holdat és a csillagokat. Azután igazán megpihen majd a hetedik napon." Az írástudók közt is akadtak mindig, akik tiltakoztak az ilyesféle számítgatások ellen. Legélesebben ezt Rabbi Jósze ben Khalaftá fejezte ki (Kr. u. 150 táján), aki azt mondta: „Aki kiszámítja a világ végét, annak nem lesz része az eljövendő világban 23 4." Jézust egyebek közt az is elválasztotta az írástudóktól, hogy visszautasí= totta a ,/jelek" figyelgetését, amelyekből a messiási üdvkor közelségére vagy elérkeztére következtettek: „Isten királysága nem jön el úgy, hogy azt meg lehetne figyelni" (Lk. 17,20). Ugyanakkor hangsúlyozza: „Arról a napról vagy arról az óráról — ti. amikor az Emberfia megjelenik — senki sem tud, sem az angyalok az égben, sem a Fiú, hanem csak az Atya" (Mk. 13,32). ítélet, feltámadás és örök élet A messiási remény és a kegyesek sorsa A messiási remény az egész Izráelt és vele együtt az egész világot, valamint az emberiség sorsát tartja szeme előtt. Az egyes kegyesek, ill. egyes emberek sorsa benne foglaltatik az egészre vonatkozó szemléletben. A makkabeusi háborúk idején azonban — mint láttuk — „új reménység" alakult ki, a feltámadás reménysége. Ez pedig kezdettől fogva szorosan összekapcsolódott a megtorlás=hittel, vagyis azzal a meggyőződéssel, hogy Isten az igazakat haláluk után örök életben részelteti, a gonoszokat pedig megbünteti. * 3 4 Derek erec 10 (20 b); Billerbeck, IV, 1013 k. Ipk. 441
