Kovács [Karner] Károly: Hellenizmus, Róma, zsidóság (Köln-Bécs, 1969)

I. rész. A HELLENIZMUS - 2. fejezet. A hellenizmus alapvonalai

a követelés, hogy az eszményi államban a nők részesüljenek ugyanolyan nevelésben mint a férfiak

2

4. A stoikus filozófia az új ember=fogalomnak a nőkre vonatkozólag főként azzal adott kifejezést, hogy a házasságban az asszonyt a férfi mellé állította és így — ha nem is jogilag, de erkölcsileg — vele egyenrangúvá tette

2

5. A rabszolga-kérdésben azonban az új ember-szemléletnek inkább csak elméleti jelentősége volt, a gyakorlatban a szükséges következtetések levonása elmaradt. A stoikusok hangoztatták ugyan, hogy az embert nem társadalmi helyzete és állása alapján, hanem „erénye", vagy ahogyan ma inkább mondjuk: derekassága és jelleme szerint kell megítélni. Rabszolgák számára is nyitva áll az út az „erényhez" és így ők is elérhetik azt a belső szabadságot, amely diadalmasan küzdhet meg az élet minden problémá= jávai, főként pedig úrrá lehet a szenvedélyeken. Ezek teszik az embert „rabszolgájukká". Viszont aki ezek fölött úrrá lesz, az szabaddá válik tekintet nélkül arra, hogy milyen társadalmi helyzetben él. Alapjában a stoikus filozófia elismeri az ember természetes jogát a szabadsághoz. Egyes emberek nem születésük vagy származásuk szerint minősülnek rabszol= gáknak, hanem a rabszolgaság csak önkényes erőszak alapján jött létre. Mindez azonban a rabszolgák valóságos társadalmi helyzetén nem változ= tátott. Talán csak egy viszonylatban hozott létre ez az emberszemlélet a rabszolgákra vonatkozólag valamelyes változást: lehetővé tette, vagy leg= alábbis elősegítette, hogy egyes kultuszokban nem tettek különbséget szabadok és rabszolgák közt. Főként zárt kultuszokba, az ún. misztériumokba szabadok mellett egyenrangúakként avattak be rabszolgákat is

2

6. Az új ember-szemléletnek azonban még más következményei is voltak. Amikor ti. ledőltek a polis szűk keretei és az ember sokkal tágabb közösség tagjának tudta magát, akkor magára maradt. A kozmopolitizmussal együtt megjelenik az ókorban az individualizmus. A politikai átalakulás következtében az egyes polgár részvétele a város* állam ügyeiben, a „politikában" háttérbe szorult, sőt jelentéktelenné vált — noha a görög szervezetű városok továbbra is megtartottak bizonyos önkormányzati jogokat és azokat az utódállamokban is biztosították az uralkodók. A politikai élet elkorcsosodása következtében felvirágzottak a a különféle egyesületek — az individualista társadalom jellegzetes képződményei: ezek biztosítottak a polgárok autonom tevékenységének valamelyes működési területet. Ugyancsak az individualizmus egyik jelenségeként értékelhetjük a nőemancipációt, amely e századok egyik érdekes jelensége: 2

4 V. ö. Platón, Az államról, V, 451 d, (Platón összes művei, 1943. I, 919. k. lap.) 2

5 V. ö. Leipoldt: Die Frau in der antiken Welt und im Urchristentum, 2. kiadás, 58. k. lpk. 2

6 V. ö. Leipoldt Johannes: Der soziale Gedanke in der altchristlichen Kirche 1952. 52. k. lpk. — Wendland: Hellenistische Kultur, 42. lap. 28