Kovács [Karner] Károly: Hellenizmus, Róma, zsidóság (Köln-Bécs, 1969)

I. rész. A HELLENIZMUS - 1. fejezet. Nagy Sándor és a hellenisztikus birodalmak

juttatott földet a király bármikor visszavehette. A földtulajdon e jellegé= nél is fontosabb volt, hogy a földmívelést az államhatalom központilag szervezte meg és irányította. Erre azért volt szükség, mert a föld termé= kenységét a Nilus áradása biztosította, ez pedig csak a csatornarendszer központi kezelésével és gondozásával volt szabályozható. így azután széles hatókörű állami bürokratikus szervezet alakult ki, amely — megfelelő rendőri karhatalom támogatásával — úgy gazdálkodott a megművelhető területtel, mintha az egyetlen nagy gazdaság lett volna. Ez a központi irányítás írta elő a parasztoknak, milyen területeken milyen veteményeket termeljenek. Ugyancsak ellenőrzés mellett folyt a termények betakarítása, cséplése a kijelölt cséplőhelyeken és beszolgáltatása az állami mag= tárakba 7. Az első Ptolemaiosok körültekintő gazdaságpolitikája jelentős gazdasági haladást eredményezett: új területeket tettek termőkké és vontak be a művelésbe, javított gazdasági eljárással fokozták a terméshozamot, stb. Ugyanakkor azonban ez a gazdaságpolitika kíméletlenül kizsarolta a lakosságot és a földet

8. Ugyancsak a király tartotta kezében a rabszolgák által művelt bányákat is. Különösen fontosak voltak a núbiai aranybányák, amelyeknek kiak= názása biztosította a pénzrendszer stabilitását. Az ipari termékek közül kiemelkedtek a növényi olaj és a papirusz, melyek termelése állami mono= polium volt. Fejlett iparágak voltak a kocsi- és bútorkészítés, szőnyege szövés, kerámia, kozmetikai szerek gyártása is. A hellenizmus idején az egyiptomi ipari termelést sok új találmány vitte előre: főként görög iparo= sok, technikusok és mérnökök értek el jelentős eredményeket. A kereskedelem ugyancsak nagyrészt állami kézen volt, az állam szabályozta a magánkereskedelmet is. A kereskedelem nemcsak belföldi viszonylatban biztosította az árúforgalmat, hanem felkereste a messze külföldi piacokat is: eljutott egészen Kínáig, Közép-Afrikáig, a mai Szovjetunió területére, sőt a brit szigetekre is. Elsősorban a kereskedelem, ill. a hajózás bizton= ságát szolgálta az ókori hét világcsoda egyike: az alexandriai kikötő előtt Pharos szigetén épült hatalmas világítótorony

9. A gazdasági életben fontos szerepet játszott az állami bankszervezet. Régi egyiptomi szokás szerint bizonyos fizetéseket még a hellenizmus ide= 7 V. ö. Ranovics: A hellenizmus, 1952, 228. k. lpk. 8 Ranovics az egyiptomi államot egyenesen „a dolgozókkal szemben gyakorolt erőszak szervezetének" mondja, mely „példátlan következetességgel és kimé* letlenséggel volt megszervezve"; v. ö. „A hellenizmus", 1952, 207 és 217. lap. 9 A világítótornyot Knidos=i Sostratis építette II. Ptolemaios rendeletére. Kivitelezése 800 aranytálentumba került. Kb. 130 m magas volt, fehér márvány burkolattal, márvány- és bronzdomborművekkel. A világító-testek elhelyezésére szolgáló oszlopos kupolacsarnokot kb. 7 m magas Poseidon szobor díszítette. A fényt nyílt máglyák szolgáltatták, de ezek fényét tükrökkel felfokozták anynyira, hogy azt állítólag kb. 60 km távolságra is lehetett látni. A világítótorony Kr. e. 279-ben készült el és megvolt a 13. századig. 13