Kovács [Karner] Károly: Hellenizmus, Róma, zsidóság (Köln-Bécs, 1969)

II. rész. RÓMA - 3. fejezet. A római társadalom

Tiberis hidjai alá vagy a közkertekbe. Nyáron mégcsak el lehetett viselni ezt valahogyan, de télen, a hideg és esős decemberi éjszakák idején ez nehéz sors volt. Egyébként a koldusoknak Rómában is megvoltak a szokott állomáshelyeik, ahol nyöszörögve, kiáltozva és kéregetve álldo= gáltak. 2. A császárság korának általános gazdasági fellendülése ellenére is nemegyszer nehezítette a helyzetet vidékenként a fellépő drágaság, sőt éhínség. Mindkettő főként azzal függött össze, hogy sok város és vidék élelmiszerekben behozatalra szorult, a szállítási nehézségek pedig rossz termés esetén vidékenként könnyen idézhettek elő élelmezési válságokat. Egyiptom és Észak=Afrika gabonatermését Róma ellátása számára foglalták le, egyéb provinciák ezért Egyiptomban csak külön engedéllyel vásá= rolhattak gabonát. Nagymennyiségű gabona szállítása egyébként is nehéz feladat volt. A szárazföldi szállítás drágasága miatt inkább a víziutakat választották. De ha rossz időjárásban néhány hajórakomány élelmiszer elpusztult, azonnal jelentős nehézségek támadtak. Ezért a városi hatóságok egyik legfontosabb feladata a közélelmezés biztosítása volt. A keleti provinciákban legtöbb városban közélelmezési hivatalok működtek: ők vásárolták fel az ellátásra szükséges gabonát, és hogy ellásák a piacot, egyúttal szabályozták a piaci árakat is. Ε gondoskodás ellenére is fordultak elő vidékenként éhínségek, amint arról egyebek közt pl. Csel. 11,28 is tanúskodik. Éhínségre és a vele kapcsolatos drágaságra utal valószínűleg Jel. 6,6 is. Talán ugyanerre a Domitianus alatt Kisázsiában dühöngő éhínségre vonatkozik egy a pisidiai Antiochiában újabban talált felirat egyik adata. Ebből tudjuk, hogy a helytartó, L. Antistius Rusticus zárolta a gabonát és hatósági áron bocsátotta a lakosság rendelkezésére. A hatósági ár így is a megszokottnak kétszerese volt 8

5. 3. Az elmondottak érttetik meg, hogy a szociális ellentét gazdagok és szegények közt különösen időnként — pl. az 1. század közepe táján — igen nagy volt. Később, főként a 2. században az általános jólét emelkedésével az ellentét valamelyest enyhült. De hozzájárult az ellentét enyhítéséhez az is, hogy a szociális forradalomtól való félelem a gazdagokat kényszerítette a szegények és nincstelenek megsegítésére szociális juttatások biztosításával. így pl. napirenden volt, hogy a gazdagok étkeztették a szegényeket: az ilyen közétkeztetések helyenként alapítvány jellegét kapták. Ε mellett a gazdagok és jómódúak más szociális célokat szolgáló közintézmények létesítésére is kényszerültek. Sok fürdő és vízvezeték, színház és amphitheatrum létesítése ment így végbe. Tudjuk, hogy a 8

5 Rostovtzeff: id. h. I, 296. lap. 102